Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
42 nek e kérdést megoldani, t. i. mindenkor csak a kártérítés kérdésében tartalmaznak rendelkezést, míg magának a jogügylet fennállásának illetve a teljesítés kérdését megoldatlanul hagyják. A jogéletben mindazon kísérletek, a melyek a biztosító társaságoknak az említett iránybani felelősségét konstruálni megkísérlik, végeredményben jogi konstrukcziójuk tekintetében az ügynökök képviseleti, illetve meghatalmazotti jogának fikczió- jában futnak össze; a német Reichsgericht által oly szívesen igénybe vett «bizalmi ember» (Vertrauensmann) megjelölés lényegében szintén nem jelent mást. Mert ha valamely körülménynek az ügynökkel való közlése, illetve ez utóbbinak tudomása valamely körülményről elegendőnek tekintetik ahhoz, hogy ennek alapján a biztosító kötelezettsége konstruáltassék, úgy ez csak akként magyarázható és szükségképen feltételezi azt, hogy az illető képviselő a biztosítóval szemben az ily jogi hatás előidézéséhez megkivántató poziczíóval rendelkezik is, tehát oly állásban van, a melynek folytán tudása a biztosítóéval azonosítandó, tehát ezirányban ő a biztosítót nyilvánvalólag képviselni jogosult. (Tervezet 15—16. §-ai.) Az ily meghatalmazás fikczióját a gyakorlat, vagy akár a szokásjog szentesítheti mindaddig, a mig tételes kodifikáczió hiányában az illető joganyag törvényes kötelező erővel nem bir. Fel kell mondania azonban a szolgálatot e fikcziónak akkor, mihelyt a törvényhozó kimerítő rendezés czéljából saját hatáskörébe vonja ez anyagot. Ez az eset áll előttünk a német tervezetben; a régi vitás kérdést kimerítően, kifejezett, világos rendelkezések utján igyekszik megoldani. Két esetet kell itt ugyanis megkülönböztetni : Az esetben, ha az ajánlat írásbelisége a felek által ki nem köttetett és illetve abból, hogy a törvény kötelező Írásbeliséget nem statuál, másrészt pedig abból, hogy a tervezet 41. §-a feljogosítja az ügynököt ajánlatok átvételére, — kétségtelenül következik, hogy az ajánlattévő részéről az ügynökkel helyesen közölt ténykörülmények, már ezen közlésnél fogva helyesen tetteknek tekintendők, tehát akkor is, hogyha az ügynök által azok az ajánlatba helytelenül vagy hézagosán írattak be, — kivéve ha a biztosító a veszélykörülményeknek írásbeli 114