Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)

Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]

nők ténykedéseiért generális felelősség nem terhelheti és hogy a biztosító társaság az ügynök ténykedéseiért és nyilatkozataiért csak annyiban tehető felelőssé, a mennyiben ez az ügynöki tevékenység czélirányos kifejtése szempontjából feltétlenül szükéges. (Ind. 91—92. 1.).

Semmiesetre sem szabad azonban a biztosítóra oly értelmű korlátlan felelősséget hárítani, hogy a közönséges ügynök ténykedései, mulasztásai és észleletei a biztosítóéival egyenlő jelentőséggel és hatálylyal bírjanak. Az ilyen szabályozás épúgy beleütköznék az ügynöki állás jogi természetébe, mint a biztosító-vállalatok jogos érdekeibe, mert a közönséges ügynök nincs abban a jogi helyzetben, hogy a vele közölt fon- sos körülmények tekintetében a biztosító terhére bármily kötelező megállapodást léthesíthessen, ha pedig ez a jog neki meg nem adható, akkor viszont nem is szolgálhat a biztosító hátrányára, hogy az ügynök a szerződésre fontossággal biró, de a biztosító előtt teljesen ismeretlen valamely körülményről tudomást nyert. A biztosító-vállalatok gyakran oly egyéneket kénytelenek alkalmazni, a kik nem is rendelkezhetnek azzal a tökéletes üzleti jártassággal és képzettséggel, mely őket arra képesítené, hogy a tudomásukra jutott lényeges körülmények fontosságát felismerjék és azokat mindig a kellő időben és egész terjedelmükben a társaság illetékes közegeinek tudomására hozzák.

Ezen szempontok, valamint a javaslat azon rendelkezéseinek, melyek szerint valamely mulasztásnak joghátrányos következményei csakis a biztosított vétkessége esetén állhatnak be, köszöni keletkezését a javaslatnak 43. §-a, mely kimondja, hogy a csupán ügyletek közvetítésével foglalkozó ügynöknek tudomása nem tekinthető egyenértékűnek magának a társaságnak tudomásával.

És itt újból sajnálattal kell konstatálnunk azt a nagy eltérést, mely a német törvényelőkészítés és judikatura és a mi joggyakorlatunk közt fennáll: ugyanis bíróságaink, a kik mostanig az ajánlat kitöltése tekintetében az ügynököt a biztosított megbízottjának tekintették, utóbbi időben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az ügynöknek a biztosítási ügylet közvetítése és az ajánlati ív kitöltése körül tett minden kije