Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
gálát érdeke kívánja azt! A tettes megjavításának lehetőségét pedig a társadalom jóléte követeli. Melyiket ejtsük el tehát, melyik érdek a drágább, a fontosabb? A kérdést így feltenni tulajdonképen nem szabad, mert összehasonlítani csak azonos fogalmakat lehet. A társadalmi jólét — czél, míg a katonai szolgálat nem az, hanem csupán eszköz és pedig éppen a társadalmi jólét eszköze. A társadalom boldogsága, jóléte csupán békében fejlődhetik s a hadseregek éppen arra valók, hogy a békét biztosítsák. Ez ugyan paradoxon, de nem tehetünk róla, mert a világbéke meg —• utópia! A kérdés tehát úgy teendő fel: mi fontosabb az államra nézve, az, hogy ügyes katonái, vagy az, hogy becsületes polgárai legyenek? Én gondolkozás nélkül az utóbbi mellett foglalok állást, mert a becsületes polgárból, kiben kötelességtudás lakik, sokkal könnyebb ügyes katonát faragni, mint egy ügyes kezű katonából, ki mellesleg gazember, — derék polgárt. A 92. §-nak lehetett értelme a kbtk. megalkotása előtti időkben, mikor a sereg toborzott zsoldosokból recroutálódott s a létszám zöme műveletlen had volt. Ennek a hadviselés foglalkozás volt és 12 év alatt a katonáskodást úgy megszokta, hogy katonává lett egész életére. Abban az időben katona és polgár, két külön fogalom volt. Ma a dolog másként áll. A hadkötelezettség általános. Minden polgár katona és minden katona polgár. A katonai szolgálat teljesítése nem kenyérkereset többé, hanem polgári kötelesség. Nem irreleváns tehát többé a polgári társadalomra nézve, hogy a tolvajt a katonai börtönrendszer megjavítja-e vagy sem, mert hiszen a katonakabátot három évig viseli az illető, míg a honpolgári kötelékben megmarad azután is, élete fogytáig. Ha tehát érdekünkben állott kieszelni egy oly büntetőjogi rendszert, mely a tolvajt megjavítja, akkor ezen állami érdek nem szenvedhet alterácziót az által, hogy a tettes történetesen katonakabátot viselt akkor, mikor tolvaj allurejei napfényre kerültek. A rövid tartamú szabadságvesztés büntetéseknek egyedül a katonai delictumoknál van értelmük. Ezen delictumok meg- fenyítésénél az elrettentés a czél. A ki szolgálatban elaludt és két hónapi börtönt volt kénytelen elszenvedni, elég jó leczkét kapott érte s itt nincs szükség arra, hogy a tettest hosszú 90
