Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
Elismerve tehát a kereskedői köröknek azt a törekvését, hogy ők az üzlet átruházások eseteiben jogos követeléseiktől el ne essenek, lássuk már most, hogy e czél biztosítására szükséges és indokolt-e a javasolt különleges törvényhozási intézkedés. A kereskedelmi üzletek átruházásáról szóló törvény- javaslat abból a feltevésből indul ki, hogy a mostani jogállapotban, a melyben az átvevőt a hitelezővel szemben semminemű felelősség nem terheli, és a melyben a hitelező csak is az átruházó üzlettulajdonos ellen fordulhat, a követelésnek a korábbi üzlettulajdonostól való behajtása rendszerint nem vezet eredményre, különösen azokban az igen gyakori esetekben, a melyekben az üzlet átruházása a hitelezők kijátszását czélzó csalárd szándékból történik. Én mindenek előtt is ennek a feltevésnek jogosultságát el nem ismerem és el nem ismerhetem. Igenis azokban az esetekben, a melyekben az üzlet- átruházások a hitelezők kijátszására irányuló, tehát csalárd szándékból történnek, a hitelező követelését a korábbi üzlet- tulajdonostól nem igen fogja behajthatni; de ezek az esetek, kereskedői osztályunk dicséretére legyen mondva, eddig még nem oly gyakoriak, hogy bárki, a nélkül, hogy jogosultságát ennek még csak hozzávetőleges statistikai adatok feltárásával igazolná, jó lélekkel azt állíthassa, hogy mai e részbeni jogállapotunk olyan, a melyben a hitelező követelésének kielégítéséhez rendszerint nem jut, mert ez a «rendszerint» szócska ily értelemben használva kereskedelmi forgalmunk tisztességének olyatén megbélyegzése, a mely ellen épen a kereskedői köröknek kellene tiltó szavukat felemelniök. El nem fogadva tehát ennek a mivel sem okadatolt feltevésnek helyességét és jogosultságát, lehet e, szabad-e jogi szempontból azt a jogi tételt felállítani, hogy az üzletátruházások némely, mondjuk gyakori eseteiben jelentkező visszaéléseknek csak úgy lehet megfelelő gátat vetni, ha az átvevőnek az átvett üzlet tartozásaiért való felelősségét a törvény, mint az üzletátvétellel járó törvényes kötelezettséget paran- csolóan kimondja? A ki azt tartja, hogy a törvény egyedüli forrása a jognak_ nem pedig csak a jog legtisztább s leghatályosabb kifejezője, a ki azt tartja, hogy a törvénynek az a feladata, hogy biza5 5
