Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
50 Áttérve a törvényjavaslatnak 2. §-ára, ez is azt a nézetet támogatja, hogy az 1. §. eseténél tulajdonképen az üzletátvevőnek kell magát exculpálni. T. i. a 2. §-ban a törvényhozó felelőssé akarja tenni az üzletátvevőt azon kötelezettségekért, a melyeket az átvétel idején nem ismert és a rendes kereskedő gondosságával meg sem tudhatott. Ez már valóban igen szigorú szabály, és két esetre van felállítva. Az első eset az, hogyha az átvevő az átruházóval szemben az üzletből eredő kötelezettséget magára vállalta. Ez az egyszerű nyilatkozat, a mely a kereskedelmi törvénynek 20. §-ában is szerepet játszik, magában nem volna elegendő arra, hogy ilyen súlyos kötelezettséget hárítsunk az üzletátvevőre. T. i., ha az üzletátvevő az összes kötelezettségeket magára vállalja, nyilVánvalólag mégis csak azokat vállalja magára, a melyeket ismert; ismeretlen követeléseket, a melyeket meg nem ismerhetett, senki magára nem vállal. A másik pedig a rokonoknak esete, a kik azután egy presumptió juris et de jure-val örökösen rossz- hiszeműeknek vannak bélyegezve, a miről Grecsák biró úr ő méltósága már a múlt előadásában szólott. Azonban ez a 2. §., mint minden túlszigorú törvényes intézkedés, magában hordja a megkerülés módját, útját is, t. i. a rokonok közötti átruházás egyszerűen egy színleges átruházás közbeiktatásával könnyen kijátszhatja ezen szakasz túlszigorú szabályát. Ha már most ezen törvényes rendezést nézzük és ennek jogosságát és alaposságátvizsgáljuk, akkor bármennyire közhely is, mégis azt kell kérdeznünk először, hogy mennyire korlátolja az üzletátruházásokat; másodszor, hogy mennyire védi a hitelező érdekét. Én szívesen koncedálom, hogy ha ezen javaslat egy kissé megszorítaná is az üzletátruházást, ellenben teljesen megvédené a hitelező érdekét: akkor a javaslathoz hozzájárulhatnánk. Azonban én azt találom, hogy nem védi meg a hitelező érdekét, ellenben nagyon is korlátozza az üzlet- átruházást. Nagyon is korlátozza az üzletátruházásokat azért, mert teljes bizonytalanságnak teszi ki az átvevőt. 0 t. i. semmivel sem védheti meg magát a később támasztott követelésekkel szemben. Még hogyha az üzletnek vételárát valamiképen bírói letétbe is helyezhetné; ha erre mód adatnék, akkor legalább a bizonytalanságtól menekülne és legalább annyiban is 50
