Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
4M kapcsolatosak és nem járnak el konzekvensen az ilyen fraudu- lozus üzletátruházások ellen; e mellett még egy második szempont is van, a melyet, azt hiszem, a gyakorlat ismerője koncedál, t. i. hogy nemcsak nem járnak el a kellő erélylyel a megrögzött üzletátruházókkal szemben, hanem azoknak, a kikről ez köztudomású, még újabb hitelnyújtást is engedélyeznek, úgy hogy úgyszólván ők maguk prsemiumot adnak üzletfeleiknek ilyen fraudulozus üzletátruházások elkövetésénél. Ily körülmények között azt hiszem, hogy a nagykereskedők szempontjából ez a károsodás inkább egy ipari veszélynek, mint közgazdasági csapásnak a jellegével bir, a mely ellen igaz, hogy megvédheti őket a törvényhozás, de csak akkor, ha ezzel súlyosabb érdekeket nem sért. A mi az üzletátvevőnek a törvényjavaslatban contemplált felelősségét illeti, úgy teljesen egyetértek az előadó úrral abban, hogy az elméleti konstrukczió kérdése egymagában nem lehet elegendő ennek lerontására. Valahányszor a konstrukczionális nehézség a gyakorlati élet kivánalmaival összeütközik, feltétlenül a gyakorlatnak kell győznie. Igaz, hogy a Tervezet 1274. §-a azt az elvet foglalja magában, hogy az átvevő csakis az átvett vagyon értékéig felelős, de ha csak ez volna az ok arra, hogy azt a felelősséget más körökre ki ne terjesszük, én volnék az első, a ki ezt alapos érvnek el nem fogadnám. Ámde ha a hitelező pozícióját nézzük, a mint az egy üzlet- átruházás előtt és után alakul, akkor én a helyzetet így képzelem : A hitelező az üzletben levő értékre hitelezett, a melyet mondjuk x-szel jelölök; az adósnak személyes vagyonát jelölöm a-val, vagyis a+x vagyon állott a hitelező rendelkezésére akkor, a midőn az illető az üzletet megvette. Most már a hitelező érdeke az, hogy ezen a+x vagyon mindig rendelkezésére álljon; ha közbelép egy új üzletvevő: ismét az üzleti vagyon és ismét az eredeti adós magánvagyona álljon rendelkezésére. A javaslat szerint azonban ez nincs így, mert a hitelező a+x+b (átvevő vagyona) erejéig érvényesítheti követelését. A másik szempont az, hogy az élők közti üzletátruházás és a halálesetre szóló, azaz örökösödés útján való üzletátruházás közt elvileg nincs különbség. Itt is, ott is ugyanaz a hatása van a hitelezőre, tehát bizonyos logika volna abban, hogy ugyanazon 48
