Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
előbbi tartozásait is magára vállalni. Ez az intézkedés a societas általános elveiből nem folyik, mert az általános jogelvek szerint nemcsak akkor szűnik meg a társaság, ha egy társasági tag a társaságból kilép, hanem akkor is, ha egy új társasági tag belép a társaságba. A kereskedelmi törvénynek ellenkező intézkedése eltérést képez a societásra vonatkozó általános jogi elvektől, sőt a kereskedelmi törvény azon intézkedéséből, hogy akkor, midőn valaki egy fennálló társaságba társtagként belép, felelős egész vagyonával a társaság addigi kötelezettségeiért, logikusan azt kellene következtetni, hogy az, a ki az üzletet egyedül átveszi, kell, hog 3r annál inkább felelős legyen az üzlet tartozásaiért, mert hiszen az előbbi esetben a hitelező biztonsága nemcsak hogy nem szenvedett csorbulást, hanem még nagyobbodott azáltal, hogy egy új tag munkaerejét, vállalkozási szellemét, esetleg tőkéjét szenteli azon társasági üzletnek, mely a hitelezőnek amúgy is le marad kötve, és ha mégis kimondja a törvény, hogy a belépő társtag feltétlenül felelős egész vagyonával a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért, akkor annál inkább lehet ezen kötelezettséget megállapítani ott, hol az előbbi üzlettulajdonos a hitelező biztosítási alapján, vagyis az egész üzleten túladott; az előbbi tulajdonos tehát azt a reális biztonságot többé nem nyújtja a hitelezőnek, ez a biztonság az átvevő kezeibe került. De egy másik inconsequentia is rejlik abban, hogy az, a ki egy társaságba belép, felelős legyen a belépés előtt fennállott kötelezettségekért. az pedig, a ki az egész üzletet egyedül átveszi, ne legyen felelős. Képzeljük ugyanis azt az esetet, hogy A. mondjuk ma belép B. és C. által folytatott társaságba, B. és C. pedig holnap ebből a társaságból kilépnek, ezen esetben a kereskedelmi törvény szerint világos, hogy A. igenis felelős a hitelezővel szemben az összes társasági adósságokért; felelős tehát csak azért, mert tegnap egy oly társaságba belépett, mely ma már megszűnt létezni, ha azonban B. és C. egyenesen eladják A-nak a társasági üzletet, akkor А-t a kereskedelmi törvény 20. §-a alapján ezen kötelezettség nem terheli. Pedig mindkét esetben az effektus ugyanaz, a különbség csak időbeli. Ebben én logikát látni nem tudok. 39 39
