Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)

Bleuer Samu: Az esküdtbírósági rendszer hiányai [235., 1904]

17 tendő cselekmény és erre nézve fel kell tenni az önálló kér­dést, pedig a 359. §. szerint a szándékos emberölés iránti kér­dést kell feltennem és hozzá kellene tennem, hogy «előre meg­fontolt», tehát magasabb büntetési tétel alá esik. Vagy később az a kérdés tétetik fel, hogy erős felindulásban követte e el a tettet és a lefelé fokozás többi kérdései. Számos ilyen eset van, de ezt csak azért említettem, hogy lássuk, miszerint itt az első baj abban rejlik, hogy a Bpts szabályai nem felelnek meg mindig annak a czélnak, hogy az anyagi büntetőjogot helyesen juttathassuk érvényre. Nézzük most a jogorvoslati rendszert. Eltekintve attól, hogy felebbezésnek nevezzük-e vagy másnak az első remediu- mot, a melyet a vádlott megragadhat a szerinte igazságtalan és sérelmes ítélet ellen, annyi bizonyos, hogy a jogorvoslati rendszerünk nem egészen felel meg a gyakorlat követelmé­nyeinek. Annyi mindenféle ágazata és feltétele van, hogy iga­zán erős gyakorlattal kell bírnia annak, a ki el akarja találni azt a remediumot, a mely sérelmének orvoslására leghelye­sebben alkalmazható. Most csak az esküdtszékhez tartozó részé­vel : a semmiségi panaszokkal foglalkozom. Ugyan, méltóztassék nekem megmondani, miért kell a semmiségi panaszt azonnal bejelenteni? Méltóztattak erre nézve valami rationalis okot találni. Még a commentárokban se találja az ember bármiféle legcsekélyebb indokát annak, hogy a semmiségi panaszt miért kell azonnal bejelenteni, mihelyt az állítólagos sérelmet a bíróság a tárgyalás folyamán elkövette. Végigtekintve az európai perrendtartásokon, sehol ezt ily merevséggel kimondva nem fogjuk találni; mindenütt hagynak időt és alkalmat a megfontolásra és az okfejtés tekin­tetében is mindenütt megtalálhatják azt a helyet, a hol a jog­orvoslatot helyesen és a siker reményével használni lehet. Négy évet meghaladó praxisom alatt, a mióta szerencsém van az esküdtszéket vezetni, ebben találtam forrását annak a sok mindenféle formalistikus dolognak, a mely a semmiségi panasz sikerét akadályozza, kezdve a törvényszéktől fel a Curiáig, mert ha nem kellene e panaszokat azonnal a tárgyalás folya­mán, illetőleg az Ítélet kihirdetése után bejelenteni, akkor nem volna annyi sok mindenféle semmiségi panasz, a mely előre- 235 275 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom