Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Bleuer Samu: Az esküdtbírósági rendszer hiányai [235., 1904]
и és a midőn halántékához ért, a már nehány nappal előbb vásárolt revolverrel agyonlőtte őt. Ezután elhajította a fegyvert és hazament. Ez első tekintetre olyan gyilkosságnak látszik, a minőt a törvény feltételez, de nézzük csak meg a feltett kérdéseket. Az első kérdés az volt, hogy «előre megfontolt szándékkal», a második az, hogy «szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal», ha pedig erre is tagadólag válaszolnának az esküdtek, a harmadik kérdés az volt, hogy «vájjon nem-e a megölt ember határozott és komoly kívánságára ölte-e meg vádlott Molnár Józsefet? Az egész esetnek az iratok szerint természetesen előzménye és története van. A különböző vallomásokból, különösen a vádlott előadásából kitűnik, hogy vádlott és Molnár József hosszabb idő óta pajtási viszonyban éltek és hogy terhes foglalkozásuk és gazdáik rossz bánásmódja, valamint egyéb körülmények miatt is mindketten el voltak keseredve és elhatározták, hogy öngyilkosokká lesznek. Abban állapodtak meg, hogy egy revolvert vásárolnak, egyikük pedig gazdájának pisztolyát fogja ellopni, kellő számú töltényt vesznek és minden körülmények közt végrehajtják az öngyilkosságot, sőt szeretőiket is megölik. Nyoma van annak, hogy Lévai, a ki társát megölte, az előző napon levelet irt szüleinek, a melyben elbúcsúzott tőlük. Mindezek daczára csodálatos módon úgy történt a cselekvés véghezvitele, a mint elmondtam. Lévai azzal mentegette magát, hogy a midőn társát agyonlőtte, annyira megrémült, hogy nem tudta magát az öngyilkosságra rászánni, tehát eldobta a fegyvert és elfutott. Csak azért adtam elő ily részletességgel az esetet, hogy feltüntessem, miszerint ennek a lefolyásában igen egyszerű esetnek, a melyben első tekintetre úgy látszik, mintha előre megfontolt szándékkal fosztotta volna meg a tettes életétől a megölt embert, olyan háttere lehet, a melyet az okos biró kell, hogy figyelembe vegyen és hogy indokoljam az ottani bíróság helyes eljárását, hogy akkor a midőn az esküdtek a vádló indítványára feltett első kérdésre, hogy vádlott «előre megfontolt szándékkal ölte-e meg Molnár Józsefet», váratlanul igennel feleltek, azt mondotta: «Súlyos aggodalmaink vannak az iránt, hogy az esküdtek a vádlott terhére tévedtek, ennélfogva 272
