Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Bleuer Samu: Az esküdtbírósági rendszer hiányai [235., 1904]
9 Mindezen correctivumok csak kivételes intézkedések, s egyáltalán nem tartoznak a perjog rendes intézményei közé. Úgy hiszszük azonban, hogy a kivételes jogorvoslat is többet ér, mint jogorvoslat teljes hiánya. Sőt a jogorvoslat kivételes természetében már csak azért is meg lehetne nyugodnunk, mert hiszen felteszszük, hogy a bűnösségben való tévedés nem tartozik a büntetőper mindennapi eseményei közé. Megengedem, hogy az elitélő esküdtverdictek benső tartalmának ellenőrzése némileg ellenkezésben áll azzal az elmélettel, a mely az esküdtszéki verdictek kizárólagossága felett eddig uralkodott. Azonban ezen kizárólagosság elve a letűnt évszázadok nézete volt. Ezt a tételt már körülnyirta minden eulturnemzet perjoga, s a fejlődés a felebbezés megengedése felé halad világszerte! Az esküdtszékek első szervezetét politikai elméletek alkották. S a politikai elméleteknek el kellett hallgatniok ott, hol az igazságszolgáltatás legelső szempontjai vannak kérdésben. Igaz, hogy minden nemzet kizárólagosnak állította fel a verdict hatalmát az esküdtszék első szervezetében, — de az is igaz, hogy ezen kizárólagosság sehol sem tarthatta fenn magát, s nem az esküdtbíróság gyengeségét, hanem a törvényhozás erejét mutatja azon fejlődés, a mely ezen ki-' zárólagosságot napról-napra jobban rendeli alá annak az ellenőrzésnek, a mely nélkül semmifele bírói funetiót nem tudunk elképzelni. Már ennek a szempontnak a mi törvényünk is tett egykét concessiót. Itt nem csak a 371. §-ra gondolok, hanem értem a 385. §-t is, a mely szakasz olyan kérdéseket teszen semmiségi panasz tárgyaivá, a melyeket valósággal felebbezésnek lehet tekinteni. így például — a többi között — az a semmiségi panasz, mely a Btk. 92. §. alkalmazása ellen használható, már csakugyan nem egyéb felebbezésnél. Ez a semmiségi panasz az, mely módot nyújt a kir. Curiának, hogy az ártatlanul elitéltnek legalább a büntetését enyhíthesse! Látnivaló tehát, hogy itt már a Curia a bünügy ténykérGerichten, bei denen sie einlaufen, abzuweisen; auch dürfen sie niemals zum Gegenstände der Erörterung in der mündlichen Verhandlung gemacht werden.» 267
