Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)

Katona Mór: Észrevételek a tervezet kötelmi jogának egyes szabályaira [234., 1904]

7

sétöl; kétség esetében azonban azt kéll tartani, hogy az alakot csak bizonyíték előállítása végett kötötték ki. (Contra német 154. §. második bekezdés).

Kifogásom csak az utolsó mondat ellen irányul. A szerkesztő úr nem gondolta végig a szabály kihatását, megakadt és ez a gondolathiány absurdumra vezet. Lássuk ezt közelebbről. Az eset úgy áll a gyakorlatban, hogy a felek kikötik, hogy a szóbeli megállapodásuk Írásba foglaltassék. Ebből már most nem tűnik ki világosan, hogy az írást mily intentióból kötötték ki, vájjon az érvényességi kellék legyen-e, vagy csak arra szolgáljon, hogy bizonyítékszámba menjen. Ez gyakran előfordul, mert a feleknek a forma ezen két hatályáról nincs tudomásuk. Lássuk már most az eredményt. Első eset, ha a kikötött irás elkészül és a felek alá is írják. Itt az irás egybefoglalja mindkét hatását a formának. Az ügylet érvényes lesz és bizonyítékul is fog szolgálni. A másik eset, ha az irás nem jön létre, vagy létre jön, de egyik fél nem Írja alá, minek hatálya ugyanaz, hogy nincs irás. Már most a felek szóbeli megállapodása vagy mint szóbeli szerződés lesz érvényes, vagy sehogy sem; nincs ügylet. Erre az esetre vonatkozik már most a fenti 945. §-ának végső mondata, hogy kétség esetében az irás -— a mi nincs — csak bizonyítási eszköznek tekintendő. Mert azt az Írást, a mi esetleg készült, de aláírva nem lett, csak nem tekinthető szerző írásnak.

Ebből látjuk, hogy az intézkedés nincs végig gondolva, és meg kell azt abban az irányban változtatni, hogy irás nélkül nincs szerződés, azaz a felek által kikötött forma kétség esetében érvényességi kelléknek tekintendő. Támogatja ezt az a szempont is, hogy a forgalomra előnyösebb az, ha nincs szerződés a felek közt irás nélkül, semmint ha van ugyan — szóbeli — mely mégis örökös perpatvar szülő oka lehet a felek közt. De egyébként is biztosra vehető, hogy ha a felek írást kötöttek ki, világos megjelölése nélkül annak, hogy az Íráshoz mily jogi hatás fűződjék — intencziójuk kétségtelenül az volt, hogy az írásban, mint a felek akaratának megtestesülésében a felek megállapodása szabatosan és kimerítően foglaltassék össze, hogy ebből később kételyek és így esetleg per ne származzék.

245