Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
41 sem segít. Mert azzal, hogy örökhagyó a részesítést a feltétel lehetetlen vagy tiltott voltára való hivatkozással visszavonja, még nincs bizonyítva, hogy annak idején sem akarta volna a részesítést a feltétel nélkül. A visszavonás tehát érvénytelen lesz. Azonkívül megfontolandó, hogy az ö. sz.-nél a részesített a feltételt is elfogadja s így nem lehet jogos, hogy ő hi- vatkozhassék annak, mint lehetetlen vagy tilosnak, nem írott voltára. Mindez a végrendeletnél, mely úgyis bármikor visszavonható és a melynél a részesített nem járult hozzá, nincs így. A megkülönböztetés tehát indokolt s legalább is az lesz kimondandó, hogy az ilyen feltételhez kötött részesítés mindenesetre visszavonható. 3. Valamint két végrendelet, ép úgy két ö. sz. is jelent- kezhetik közösen egy okiratban. Ily esetben az 1940. §. szabályánál fogva a közös végrendelet szabályai is állanak tehát. A T. által felállított korlátnál (1936. §. 2. bek.) fogva az ilyen közös vagyis «kétoldalú» ö. sz. mindig egyúttal kölcsönös az 1947. §. szerint pedig egyúttal «viszonos». (V. ö. közelebbről 16. §.) A közös végrendelet szabályainak (különösen 1933-— 1935. §§.) ismétlését tehát helyesen mellőzi a T. De arról, hogy a T. 1948. §. 3. bek. megczáfolja az 1933. §.-t, 1. fenn- tebb 4. §. 11. 8. Harmadik személy javára kötött öröklési szerződés. A hol az ö. sz. köthetése általában meg van engedve és másfelől el van ismerve a harmadik személy javára, hozzájárulása nélkül, köthető szerződés : semmi akadálya sincs annak, hogy a két álláspont egyesítésével öröklési szerződések is köthetők legyenek, korlátozás nélkül, harmadik javára, a harmadik részére szóló rendelkezés szerződési jellegére nézve is csupán a szerződő felek ügyleti akarata (v. ö. 10. §. 1.) lévén irányadó. Tényleg ezen álláspontot foglalják el legélesebben a Német ptk. (1941. II.) és a svájczi jav. (516. I.) A római jogi «alteri stipulari nemo potest» elvvel ellentétben ugyanis az életszükséglet hozta létre egyes intézményekben (vagyonátadás kikötésekkel, életbiztosítás, tartozás átvállalás és örök183
