Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
3!l nincs s így az 1939. §. szvegében kifejezendő lesz, hogy ezen utóbbi §§. a részesítettre nem alkalmazandók, kifejezendő lesz pedig azzal, hogy az ö. sz. alkotása az 1820. és 1821. §§.-ra való hivatkozással közelebbről körüliratik. 3. Az 1821. §. jelenlegi alakjában egyáltalán nem alkalmas ö. sz. kötésére is. Ezen szakasz ugyanis mai jogunktól eltérően a végrendelkezés egész különös nemét honosítja meg. Míg ugyanis mai jogunk szerint semmiféle örökhagyó által alá nem írt okirat közjegyzőnél való letéteményezés által végrendelet erejére nem emelhető (sem az 1876 :XVI. t.-cz. 23. és kk. sem az 1874: XXXY. t.-cz. 83. §-a szerint), addig a T. 1821. §-a szerint ez lehetséges s így tulajdonképen a testamentum mysticum esetével van dolgunk. Míg azonban a végrendelet szempontjából, eltekintve itt nem tárgyalandó veszélyektől, ez még elfogadható, mert az egyoldalú akaratkijelentés lényegéhez tartalmának közlése nem tartozik s a felveendő jegyzőkönyv aláírásával a kijelentés maga megtörténik: addig az ö. sz.-nek kétoldalú jogügyleti természetével merőben ellenkezik, hogy egy a részesített semmi kijelentését nem tartalmazó, általa alá sem irt, s egyszerűen az örökhagyó végakaratát tartalmazó irat letételéhez való hozzájárulással, tehát a végintézkedés tartalmának közlése nélkül, ö. sz. testamentum mysticum alakjában köthető legyen. Az 1821. §. szempontjából az is kétséges lehet, hogy ha a részesített nem irta sajátkezüleg az átadott iratot, szükséges-e két tanú alkalmazása, s ha igen miért? 10. 8. Az öröklési szerződés tartalma és hatálya általában. 1. Az ö. sz.-nek lényeges, vagyis ahhoz, hogy ö. sz.-ről szólhassunk, szükséges tartalmát a T. szerint egy, a szerződő fél által elfogadott örökösnevezés vagy hagyományrendelés képezi. (1936. §.) Más tartalommal az ö. sz., mint ilyen, nem bírhat, (1938. §.) a mi azonban nem zárja ki, hogy abban minden rendelkezés helyt foglalhasson, mely végrendeletben tehető, az ilyen rendelkezés úgy is tekintetvén, mintha külön 181
