Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
18 Ha tehát el is fogadhatnám, hogy a kereskedői üzlet hitelezőinek jogos érdeke megköveteli azt, hogy üzletáruházások esetében követelési joguk a törvény különös oltalmában része- sittessék, akkor is csakis addig a határig mennék el a magam részéről, a hol a most említett két érdek oly módon talál kielégítést. hogy ez által az egyik ne a másik kárán részesíttes- sék a törvény különös oltalmában. A javaslatnak azt az álláspontját azonban, hogy a kereskedői hitelezők részére üzletátruházások esetében eredeti jogállapotuknál előnyösebb állapot teremtendő az által, hogy az üzletet átvevő ne csak az átvett, hanem ezenfelül a saját vagyonával is feleljen az átvett üzlet tartozásaiért, a leghatározottabban perhorrescálom, mert ez nemcsak hogy nem tekinthető a hitelezők jogos érdekének, hanem gyakorlati eredményében oda vezetne, hogy az a másik nagy érdek : a kereskedelmi forgalom szabadsága a legnagyobb mértékben érintetnék annyiban, a mennyiben a javaslat álláspontján az üzletnek mint vagyonösszességnek forgalma egyenesen lehetetlenné válnék. Mert hiszen, hol akad majd az a reális vevő, a ki valamely üzletet annak ismeretlen terheivel átvesz azon tudatban, hogy ő ezen terhekért nemcsak az átvett, hanem ezen felül még a saját vagyonával is felelős, még pedig, minthogy a javaslat e részben különbséget nem tesz, nem csupán azzal a saját vagyonával, a melylyel az üzlet átvételekor már tényleg bir, hanem azzal az esetleges vagyoni többlettel is — és pedig a hitelező követelésének egész elévülési idejének tartama alatt — a melyhez csak az üzletátruházás után jut, tekintet nélkül annak szerzési módjára, úgy hogy ez az üzletet átvevő még az öröklött vagyonával is felelőssé válik az átvett üzletből eredő tartozásokért, a mi pedig a többek között ahhoz a képtelen jogállapothoz is vezethet, hogy az öröklött vagyon, a mely minden észszerű jogállapot szerint első sorban az örökhagyó kötelezettségeiért kell hogy feleljen, egy, és nincs kizárva, hogy igen tetemes részében, az üzletet átvevő az itt javasolt törvényes felelőssége által felemésztetvén, az örökhagyó hitelezői az egyetemes jogutódlás minden általános szabályai ellenére kénytelenek lesznek a hagyatéki vagyonnak más tartozásokra történendő fordítását tehetetlenül tűrni. * 18
