Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)

Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]

38 való visszaszállását ne biztosíthassák: a törvényes öröklés körében fentartott ágiság gondolatával alig egyeztethető össze. Az ö. sz. tilalma mellett nem consequens az örökségről való lemondás megengedése. A római jog azt nem is ismerte s a Code civil ma is kizárja. Mindaz, a mi a rokonok között köthető ö. sz. ellen felhozható, ép úgy felhozható a lemondás ellen is. Ha nem helyes, hogy az örökhagyó magát megkösse és rendelkezéseit a változott viszonyokhoz képest ne módosít­hassa, az sem helyes, hogy az örökös életben való kielégítés ellenében nem csak a kielégítés erejéig, hanem általában, le­mondhasson és a jelenért eladhassa a jövőt. 3. .Eltekintve attól, hogy kifejtett álláspontunk szerint (Y. ö. 2. §.) a közös végrendelkezés korlátozását sem tartjuk jogosultnak és csak a házastársak viszonos közös végrendeleté­nek kölcsönös függőségét nem tartjuk kitérj esztendőnek mások közös végrendeletére: az sem áll, hogy az ö. sz. megengedése a közös végrendeletre nézve felállított tilalom kijátszhatását okvetlenül maga után vonja. Az ö. sz.-re ugyanis a végren­delet és így a közös végrendelet szabályai is ép úgy állanak. Világos tehát, hogy a nem házastársak vagy jegyesek között kötött ö. sz.-ben, melyben az egyik fél részesíti csak a másikat (egyoldalú ö. sz.), előbbi tehet egyoldalú végrendeleti intézke­déseket is, de utóbbi épen a közös végrendelet tilalmánál fogva nem. Ha mégis tesz, mindkét végintézkedés érvénytelensége, ép úgy kell, hogy beálljon, mintha mindkét részről végrendelet­tel volna dolgunk. Különben megjegyzendő, hogy a T. 1948. §-a szerint («Az örökhagyó___») ellentétben az Indokolással (V. 240. 1.) egyoldalú ö. sz.-ben csak a rendel kező «az örök­hagyó», de nem a részesített tehet egyúttal egyoldalú rendelke­zéseket is, a mi ugyan az ö. sz.-nek, ép úgy mint a közös vég­rendeletnek, házastársakra vagy jegyesekre való korlátozása mellett indokolatlan, de az ö. sz. korlátlan megengedése s a közös végrendelet korlátozása mellett egészen helyén való volna. Oly öröklési szerződést ellenben, melyben mindkét fél szerepel mint örökhagyó (kétoldalú, esetleg kölcsönös ö. sz.) a közös végrendelet tilalma folytán szintén csak házastársak vagy jegyesek köthetnek, a mikor azután mindkét fél tehet egy­úttal szabadon egyoldalú rendelkezéseket is. 233 175 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom