Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
76 szem, azt mondta, hogy a katonai börtönrendszer leginkább az Obermayer-féle rendszerhez hasonlít. Obermayer a börtönügy történetének ma már nem valami popularis alakja, és így kénytelen vagyok röviden elmondani, hogy kicsoda volt és miben állott ú. n. rendszere. Obermayert a 40-es években a müncheni fegyház igazgatójának nevezték ki. A midőn ez állásába lépett, hat-hétszáz főre berendezett fegyházat talált a lehető legnagyobb fegyelmezetlenség közepette, noha a fegyenczek lánczra voltak verve és a fegyházban 120 őr volt alkalmazva. 0 ott nem hozott be semmiféle új rendszert, hanem ennél többet cselekedett, t. i. rendet hozott be, és pedig saját egyéniségének erejével, energikus fellépésével az által, hogy meg tudta nyerni az elitéltek bizalmát. Az eredmény az volt, hogy az őrök többségét elbocsátotta, a munkatermekbe fegyenczeket alkalmazott felügyelőkül és az intézetből kikerültek közül mégis csak kb. 7 % lett visszaeső. Az gyakorlati tapasztalat a börtönügy terén, hogy mindenféle rendszernél többet ér egy vonzó egyéniségnek erélyes föllépése. Ezt láttuk Obermayernek egy elődjénél, Montesinos ezredesnél Spanyolországban, a ki megcsinálta a spanyol börtönügyi «rendszert», és látjuk Obermayer számos követőjénél is, mint pl. Sir Walter Croffon-nál, kinek nevéhez a progressiv rendszer sikerei fűződnek. Ő is tisztán az ő személyes föllépésének hatásával ért el eredményt, a mi kitűnik abból, hogy visszalépése után Írországban a «rendszer» is visszafejlődött. Obermayer ezen személyes fellépésének hatását kapcsolatba hozták azután az ú. n. osztályozási rendszerrel vagy másképen a genfi rendszerrel, a mely azonban, a mint tudjuk, teljesen hatálytalan maradt, mert hiszen számos különféle szempontból való osztályozást tett szükségessé, mint az erkölcs, kor, műveltségi fok, előélet, munkaképesség, elkövetett bűncselekmény stb. alapján való osztályozást; ezeknek com- binatioja pedig soha sehol keresztülvihető nem volt és nem vihető keresztül ma sem. Épen azért azt hiszem, ebből a szempontból is, hogy nem járnak helytelen nyomon honvédbörtöneink, ha mindenféle formális rendszertől eltekintve, a fegyen- czekkel vagy elítéltekkel való megfelelő bánásmódra törekednek, mert hiszen mi, a kik olyan büszkék vagyunk progressiv rendszerünkre, in ultima analysi mégis csak oda jutunk minuo
