Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
63 fegyelem ezekbe az emberekbe beléolt, az vérükké válik. Bészegfővel, mámorosán is lelkében él a katonának a fegyelem s a legritkább esetek közé tartozik az, hogy legénységi állományú egyén tisztet megsértsen. Ellenben az a tilalom, a mit a tanítója vagy papja prédikál, az bizony gyakran nyomtalanul párolog el. Egy másik sajátszerű statisztikai adat az, hogy a közönséges lopások száma megdöbbentően nagy. El sem hinné az ember, — ha nem maga tapasztalná — milyen logikátlan lopásokat követ el a katona néha! Mintha az egyéni tulajdon iránti minden érzék kiveszett volna belőle. A civilis statisztika azt mutatja, hogy a lopások legnagyobb perczentjének forrása a tettes nyomora. De ez a forrás a katonára nézve nem foroghat fenn sohasem. A katona soha sincsen nyomorban. Napi zsoldján kívül teljes ellátásáról gondoskodik a katonai kincstár. Szállása, ruházata, élelme van ingyen. És milyen különbség a laktanyai és az előbbi ellátás között? Mindennap húst kapni, mindennap meleget ebédelni! holott a polgári életben a kőmíves legénynek egész nyáron át nyers uborka és kenyér az ebédje s a legmódosabb paraszt- gazda asztalára is ritkán kerül hús hétköznap s egyszer van — ünnepen több, mint egyfajta étel az asztalán. A katona ebédrendje pedig nap-nap után leves, hús és vagy tészta, vagy főzelék! Vegyük még hozzá, hogy a gyengébb nem előtt hadfiaink állandóan kegyben állanak és ezen grátia anyagiakban is szokott nyilvánulni s akkor kétségtelen tényként áll előttünk, hogy a katona nyomor miatt nem panaszkodhatik sohasem. És csodálatosképpen, a katona mégis lop! A polczon pe- nészedik a saját «prófunt»-ja és lekanyarít — kaszárnyái műnyelven « elkaszál» — egy darabot a bajtársáéból. Lusta lemenni fénymázért, hát ellopja a czimborájáét. Jellemző esetet hallottam egy vártüzér ismerősömtől, ki gyakorlott ember szeme is rögtön észre veszi, hogy két parasztlegény közül melyik a «katonaviselt», annyira impregnálja magát az a három esztendő az egyéniségbe, magaviselet, modor, fellépés, ertelem, tisztaság stb. dolgában. 1Í7
