Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
24 a szófüzés is, megállapítom az összefüggést. Egészen más a helyzet a 10. §-ban; ott már nem arról van szó, hogy a magyar koronában való örökös meghatároztassék; sőt az világosan ki van fejezve, hogy a fönt meghatározott — praevio modo declaratos — trónutódokról van szó, tehát magyar trónutódokról. Ekkor tehát természetes, hogy a mellé helyezett Austriae Archidux szó már nem a miben való utódlást jelenti, hanem hogy mely magyar trónutódok köteleztetnek itt erre: a kik osztrák főherczegek.* Az, hogy a trónra lépő király nem mondja, hogy ő Ausztriában legitim successor, nem érv. Azt sem mondja, hogy katholikus. Az interpunctio érve egyáltalán nem fontos. Nem is tar- tatik meg pontosan. De az, hogy A. archidux vessző után jön, épen nem bizonyít appositio természete ellen. Az appositio vessző közé vettetik az értelmezett szó után. Fő érve azonban Polnernek a következő: ő a 2. t.-cz. 5—7. §-ainak azon részét, mely az öröklési jog átruházásáról szól, Ferdinandyval együtt úgy fordítja, hogy: «a trón következésének örökösödési jogát Magyarországra és koronájára ... О Felsége . . . örökös országaiban és tartományaiban megállapított elsőszülöttségi rend szerint országiás és kormányzás végett átruházzák. e De ezen fordítást azután úgy értelmezi, hogy ebben kettő van: a leányág örököl, az első szülött uralkodik és kormányoz. Vagy a mint összefoglalja, (22. 1.) átviszik: 1. az utódlási jogot, mint várományt az osztrák ház leányágára is, tehát most már mind a két nembeli osztrák főherczegekre, vagyis az osztrák ház összes tagjaira; 2. a koronát uralkodás és kormányzás végett, vagyis az uralkodást és kormányzást e várományosok közül azokra, a kik az első szülöttség rendje szerint következnek. Ha ez áll, akkor kétségtelen, hogy a vita tárgyát tevő «legitimos successores »-féle kifejezés az összes fő- herczegeket, a ház összes tagjait akarja jelenteni, s így az én * Álláspontom mellett szól Deák egy helye is. A bécsi békében elő- iorduló ily kifejezésről: «... Sua 0. R. Majestas, ejusdemque successores legitimi, Reges Hungari®», azt mondja : . . . e helyen a successor nem annyira, vagy nemcsak «örököst», hanem inkább «utódot» az uralkodásban (successores legitimi Reges Hungari®) jelent. . . (Adalék £8. 1.) 88
