Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)

Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]

1(1 az első s az azután születendő leszármazókat, világos bizonyí­téka az 1715 : 103. (4. §.) Ac ut causa quoque inter Egregium Stephanum Martonfalvay, Hseredesque et successores ejusdem, ab una; et Reverendissimum Michaelem Mérey, qua abbatem Szegszardiensem, aut abbatiales ejusdem successores Partibus ab altera regens stb. Nem képzelhető, hogy ugyanegy helyen egymással szembe­állítva a successor egyszer leszármazót, másszor jogutódot jelentsen; kétségtelen, hogy ott a Martonfalvay egyéb örökö­sei vagy jogutódai értetnek a successores alatt. Az 1715 : 73. t.-cz. a főrendiházban ülést és szavazatot ad a premontreiek prépostjának Walner Vinczének, ejusdemque legitimis in officio Generalis Vicarii et simul dicte Preposi- ture successoribus. A legitim successio értelmére utal az 1715. törvények prefatioja (3. §.), a hol «jure hereditario ас legitimo successisset» kifejezés van, s Károlyt József után Heres et immediatus successornak nevezi, Károlyt, a ki nem volt József leszármazója. Hogy a heres után a successor a tényleges utódiságot jelenti; legvilágosabban Mária Terézia I. Decretumából tűnik ki, melynek bevezetésében (1. §.) azt mondja «tamquam Primo­genita Ejusdem Filia et immediata ex asse Heres, et con­sequenter in hoc quoque Hereditario Regno Hungarie ac Partibus ei successor dictamine Art. 1. et 2. : 1723». Egyéb okmányokban jelentkező azon korbeli stylus is, a mennyire tájékozódnom lehetett, ugyanezt bizonyítja, bár meg­engedem, hogy néhol a successor szó, mint később bővebben szólok róla, pongyola használatban, a leszármazó értelmében is használtatik. De itt előzetesen is arra kívánok nyomatéko­san rámutatni, hogy e használat szórványossága s minél ke­vésbé hivatalos használata szintén figyelembe veendő e szó jelentésének mérlegelésénél. Itt természetesen csak úgynevezett stichpróbákról lehet szó. Átnéztem egy-két oklevélgyűjtemény-kiadványt, különösen a gróf Károlyiak oklevéltárát, azután Szatmár vármegye levél­tárában az ott nagy tömegben, községenként csoportosítva fel- halmazott úgynevezett nemesi iratokból találomra 5—6 köz­ségből vagy 100 darab 17 és 18 századbeli armalist és dona­74

Next

/
Oldalképek
Tartalom