Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)

Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]

1(1

az első s az azután születendő leszármazókat, világos bizonyítéka az 1715 : 103. (4. §.) Ac ut causa quoque inter Egregium Stephanum Martonfalvay, Hseredesque et successores ejusdem, ab una; et Reverendissimum Michaelem Mérey, qua abbatem Szegszardiensem, aut abbatiales ejusdem successores Partibus ab altera regens stb.

Nem képzelhető, hogy ugyanegy helyen egymással szembeállítva a successor egyszer leszármazót, másszor jogutódot jelentsen; kétségtelen, hogy ott a Martonfalvay egyéb örökösei vagy jogutódai értetnek a successores alatt.

Az 1715 : 73. t.-cz. a főrendiházban ülést és szavazatot ad a premontreiek prépostjának Walner Vinczének, ejusdemque legitimis in officio Generalis Vicarii et simul dicte Preposi- ture successoribus. A legitim successio értelmére utal az 1715. törvények prefatioja (3. §.), a hol «jure hereditario ас legitimo successisset» kifejezés van, s Károlyt József után Heres et immediatus successornak nevezi, Károlyt, a ki nem volt József leszármazója.

Hogy a heres után a successor a tényleges utódiságot jelenti; legvilágosabban Mária Terézia I. Decretumából tűnik ki, melynek bevezetésében (1. §.) azt mondja «tamquam Primogenita Ejusdem Filia et immediata ex asse Heres, et consequenter in hoc quoque Hereditario Regno Hungarie ac Partibus ei successor dictamine Art. 1. et 2. : 1723».

Egyéb okmányokban jelentkező azon korbeli stylus is, a mennyire tájékozódnom lehetett, ugyanezt bizonyítja, bár megengedem, hogy néhol a successor szó, mint később bővebben szólok róla, pongyola használatban, a leszármazó értelmében is használtatik. De itt előzetesen is arra kívánok nyomatékosan rámutatni, hogy e használat szórványossága s minél kevésbé hivatalos használata szintén figyelembe veendő e szó jelentésének mérlegelésénél.

Itt természetesen csak úgynevezett stichpróbákról lehet szó. Átnéztem egy-két oklevélgyűjtemény-kiadványt, különösen a gróf Károlyiak oklevéltárát, azután Szatmár vármegye levéltárában az ott nagy tömegben, községenként csoportosítva fel- halmazott úgynevezett nemesi iratokból találomra 5—6 községből vagy 100 darab 17 és 18 századbeli armalist és dona74