Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)

Baumgarten Nándor: A munkások baleset elleni biztosításáról szóló javaslat [224., 1903]

5 eléggé határozott és korántsem eredeti. Még félénken tapoga­tózva halad előre idegen példákat követve, külföldi intézmé­nyeket átplántálva. Még lépten-nyomon rámutathatunk arra a külföldi alkotásra, mely törvényhozóink eddig szunnyadó lelki­ismeretét egy szép napon felébresztette és egycsapásra tűrhe­tetlennek tüntette fel Magyarországot az idegen törvény lefor­dítása nélkül. Azonban a munkás-balesetbiztosításra nem vonatkozhatik még ez a megjegyzés sem, mely talán gáncsnak látszanék. Itt csakugyan hazai közvélemény előzte meg, sőt hajtja cselek­vésre a törvényhozót. Itt a bíró már előbb alkalmazta a jogot, még mielőtt a törvényhozó a szabályt kimondotta volna és az előttünk fekvő javaslat is, — persze számot vetve a czivilizált világ hasonló alkotásaival, — első sorban a mi szükségletein­ket tartja szem előtt, a mi bajainkat akarja orvosolni. Orvo­solni, még pedig gyorsan; nem várhatunk vele a polgári tör­vénykönyv tervezetének bizony még kétséges életbelépéséig! A közvélemény nyomásának eredménye ez a javaslat is, a melynek ügye immár két évtizeden át húzódott. Már a 80-as években, de különösen az 1884. évi aninai bányakatastropha hatása alatt jutott kifejezésre az az óhaj, hogy a törvényhozás a munkásbiztosítás vagy a munkaadó felelősségének kimon­dása által gondoskodjék a foglalkozásával járó baleset foly­tán keresetképtelen munkásról és hátrahagyottairól. A kereskedelemügyi minisztérium 1888-ban e czélra szak- tanácskozmányt hivott egybe és ez elé javaslatot is terjesztett, mely az 1885. évi olasz törvény mintájára készült. Az olasz törvény alapelve a munkaadó közvetlen kártérítési kötele­zettsége. Ez a rendszer, a mit helytelen jogi terminus tech­nikussal «a munkaadó szavatosságának» szokás nevezni.* E javaslat tehát ugyanazon az úton haladt, a melyre ter­vezetünk idevágó (1782—1785 §§.) szakaszai visszatértek. Az értekezlet azonban főleg Engedi Lukács indítványára szakított * Helytelen a megjelölés azért, mert a szavatosság járulékos kö­telem, mely más fennálló kötelem létezését föltételezi, vagyis másod­sorban való felelősség másokért. A helyes kifejezés : felelősségi vagy kár­térítési elv. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom