Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Baumgarten Nándor: A munkások baleset elleni biztosításáról szóló javaslat [224., 1903]
34 megfelelő kiterjesztéséről, melyet remélhetőleg ennek az intézménynek reorganizatiója fog követni. Ezekben, valamint sok más egyéb kérdésben, melyet lehetetlen volt előadásom keretébe szorítani, utalok a tervezet indokolására, mely nagy terjedelmében az egész idevágó anyagot felöleli és majdan a törvény alkalmazásának is becses támpontja leszen. A javaslat irálya, szerkezete világos és magyaros. Megfelel annak a czélnak, hogy a munkaadó és munkás is egyaránt megértse és tájékozást nyerhessen jogai és kötelességei felől. A törvényszerkesztés technikája is megfelelő, legfeljebb néhány pontban szorul csiszolásra és revisióra. * Ha végül párhuzamot vonunk a balesetbiztosítási javaslat és a polgári törvénykönyv tervezetének idevágó szakaszai között, úgy azt látjuk, hogy azok különböző úton ugyanazon czélfelé tartanak. Nézetem szerint a balesetbiztosítási javaslat választotta a helyes, az egyenes, a legrövidebb utat és fején találta a szöget, midőn valóban hathatós eszközt ad a munkásvédelemre. E mellett ezt a védelmet a magyar korona egész területére, tehát Horvátországra is kiterjeszti, holott a tervezet szabálya a társországokra ki nem terjedhetett volna. Tisztelt teljes ülés! Mielőtt előadásomat befejezném és ezt a javaslatot a teljes ülés vitája alá bocsátanám, legyen szabad egy mozzanatra figyelmeztetnem, melyet örömmel con - statálok. A tervezet a socialis gondoskodást meg tudja valósítani a nélkül, hogy a rendőrt lépten-nyomon az érdekeltek nyakára ültetné és a nélkül, hogy a közigazgatási hatóságok patronage-ja alá helyezné, bui'eaukratikus eljárásával terhelné az érdekelteket. E helyett autonom, testületeket teremt, melyekre a munkásügy szeretetteljes kezelését bízza és a melyekre munkástörvényhozásunk kiterjesztésénél még nagy szerep betöltése vár. És itt önkénytelenül Anglia példájára kell gondolnunk, melynek autonom testületéi a szegényügy és munkásügy terén oly nagy eredményeket tudtak elérni, a milyenekkel a hivatalnoki kezelés, az administrativ routin soha sem fog dicsekedhetni. 34
