Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kármán Elemér: A magánindítványi bűncselekményekről a büntetőtörvény módosítása szempontjából [230., 1903]
17 pez. Ezen és hasonló javaslatokkal lenne kívánatos orvosolni ama magánérdekű károkat, a melyeket a sértett félre kellemetlen s kínos bűnök hivatalból való üldözése előidézhet. De nem szabad e súlyos bűnöket a magánegyén kénye-kedvére bízni. E súlyos bűnöktől fordítsuk el a társadalom szemét, de ne engedjünk szemet húnyni a büntető igazságszolgáltatásnak. A sértett félnek tehát igen-igen kétes értékű érdeke az amúgy is nehezen és ritkán sikerülő titokban tartás a közjónak amaz érdekével szemben, hogy a gazok e leggazabbjai méltóan bűnhődjenek, s a sértett félnek a bíróság előtti nyilvánosság okozta kára elenyésző az általános tisztesség ama nagy kárával szemben, hogy az indítványi jogosultság a legpiszkosabb üzelmeknek nyisson szabad teret mindkét fél részéről. E kétes értékű magánérdek s ez elenyésző kár az, melynél fogva ma megadjuk a magánegyénnek a jogosultságot a büntető igazságszolgáltatás megakadályozására. Megadjuk ezt oly országban, a hol az idevágó bűncselekmények miatt jogerősen elitéltek statisztikája a következő adatokat mutatja fel: a mi határozottan igen nagy és folyton emelkedő szám. De arról nem szól a statisztika, hogy hány eset marad a Btk. 238. §-a folytán büntetlen. A tapasztalat azonban sejteti, hogy ép a legmegrázóbb tragédiák maradnak büntetlenül, a jobb érzésű, szégyenkező áldozatok megboszúlatlanul s a bíróság elé csak a legalantasabb néposztály undorítóbb fertelmei kerülnek, a melynek a bíróság előtti szereplés dicsőség. Büntetőtörvényeink megfelelő szakaszainak egybevetésénél azonban arra jutunk, hogy az egyedüli s oly nyomósán 230 г« 2
