Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)

Kármán Elemér: A magánindítványi bűncselekményekről a büntetőtörvény módosítása szempontjából [230., 1903]

14 rendelkezése, hogy az indítvány nem vonható vissza. Ez azon­ban nyilván csak az indítványi határidő utáni idő orvosszere a zsarolás ellen, holott nyilvánvaló, hogy 3 hónap alatt is eleget lehet zsarolni egy embert, kinek hosszabbtartamú fegy- ház réme függ Damokles kardjaként a feje felett. S e zsarolás a szóban forgó bűncselekmények kétes és sikamlós tényállásai folytán sokszor a legindokolatlanabb lehet; gondoljunk csak reá, hogy a bíróságnak hány és hány esetben van az iránt kételye, hogy az az erőszak csak tettetett ellenállás folytán lett valóban erőszakká — hogy ez az ellenállás a női szemé­rem természetes vonakodásának kihasználása a zsarolás czél- jára; — hiszen e téren a legmegfejthetlenebb alattomosságok labyrinthusa előtt áll a biró. Tudok esetet, a hol a feljelentő: a sértett anyja csak arra akarta kényszeríteni a vádlottat, hogy a leányával esküdjék meg, gyermeküket törvényesítse s rögtön váljék is el tőle! Ez alatomosságoknak ad tág teret a törvény, midőn a szóban forgó bűncselekményeknél a sértett fél kiméletét helyezi mindenek fölé. E két indok súlyának mérlegelése leend a tör­vényhozó feladata, azon kérdés eldöntésénél, hogy megmarad­janak-e a szemérem elleni bűncselekmények továbbra is indít­ván yiaknak ? Mérlegelni a fentebb jelzett eshetőségekkel szemben a sértett félnek azt az érdekét, hogy gyalázata titokban ma­radjon. Ily cselekmények többnyire tanuk nélkül hajtatnak végre. Ez esetben ha a bűncselekmény hivatalból is üldöztetik, a sértett fél szégyenét épúgy elrejtheti, mint a hogy a tettes is óvakodni fog aljas tettét nyilvánosságra hozni. Ha pedig az bármiként is nyilvánosságra jutott, mi állhat inkább a meg­gyalázottnak érdekében, mint az, hogy bírói eljárás útján bi- zonyíttassék be, hogy rajta valóban erőszak követtetett el. Különösen ha elfogadnók az angol jog amaz igen helyes in­tézményét, hogy e cselekmények elkövetői kártérítésre is kö- teleztessenek. De e nélkül is: a bírói nyilvánosság csak kár­pótlója lehet annak a valóban sértő és még jobban meggyalázó nyilvánosságnak, melyet a tett hírének magánúton való elter­jedése okozott. 240

Next

/
Oldalképek
Tartalom