Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Baumgarten Nándor: A munkások baleset elleni biztosításáról szóló javaslat [224., 1903]
23 betegségek baleseteknek nem minősíthetők, mert nem véletlen behatások hirtelen és váratlan, előreláthatlan eredményei, hanem a foglalkozással járó többé-kevésbbé természetes következmények. így pl. a gyufagyári munkásnál a phospborbeteg- ség, a higanymérgezés, a caissonbetegség stb. Ha nem is értünk egyet ezzel a nézettel, mindenesetre helyeseljük, hogy a kérdés nyitva maradt és nincs elzárva az út, esetleg ellentétes irányú gyakorlat fejlődésére. A kártérítésre jogosult a sérült, illetve hátrahagyóttai ; az önkéntes biztosítás esetében persze csak akkor, ha munkaadója a biztosítási díjat kifizette. Kétesebb ez a kötelező biztosításnál: a 11. §. ugyan általában a biztosított személyről szól, de azt hiszem, a javaslat szándéka nem lehet az, hogy a biztosításköteles üzemek alkalmazottait a kártérítéstől megfossza abban az esetben, ha munkaadójuk a biztosítást vagy a bejelentést elmulasztotta. A kötelező balesetbiztosítás csak úgy lehet eredményes, ha a biztosítást még a díjfizetés elmulasztása esetén sem lehet megtámadni.'*' És itt meg kell oldanunk azt a kérdést is, vájjon az így keletkező jogviszonyok visszavezethetők-e a szerződési jog szabályaira. A gazdasági czél hasonlatossága folytán a biztosítási ügylet, a jogtechnikai forma szempontjából a harmadik személyek javára kötött szerződések (polgári törvénykönyv tervezete 1027—1039. §.) jönnek tekintetbe. A biztosítási szerződésnek a kereskedelmi törvényben foglalt szabályait azonban még sunsidiaere sem alkalmazhatják, mert a javaslat kimerítő codificatió és a kereskedelmi törvény szabályai nagyobbrészt ellentétben állanak a kényszerbiztosítás * Az indokolás 571. lapján kijelenti, liogy a biztosításköteles üzemek alkalmazottai, a pénztár működésének napjától kezdve biztosítva vannak, akár be van jelentve az üzem. akár nem. Nézetem szerint ezt expressis verbis kell kifejezni a törvényben, még pedig oly- kép, hogy a 11. §-ban «biztosított személy» helyett a következő megjelölés álljon: a 7. §. értelmében biztosított vagy a 2. §. értelmében biztosításköteles személy. Annál méltányosabb ez, mert a pénztár a a munkaadótól még 5 évről hátralékos járulékait is közadók módjára behajthatja, tehát semmi ok sincs arra, hogy a munkaadó mulasztása miatt a törvény az alkalmazottat sújtsa. 23
