Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
A politikai nagyság dolgai azonban, akármilyen dicsőségesek legyenek is azok, társaságunk színe elé nem tartoznak. Mint állam jogászról is csak félve beszélhetek. Benne — a mint említettem — a nagy tulajdonságok annyira egymásba vannak olvadva, hogy jellemének felrészletezése nehéz. Állam- jogi alkotásait is lehetetlen politikai műveitől egészen elszakítani. Az államjog — vagy a mint régi szólásmódunk tartja: a közjog — utóvégre sem más, mint törvényes valósággá jegeczesedett politikai siker. Magát a törvénybe igtatott közjogot is mindennap új meg új tagadás vagy kritika alá veti a pártküzdelem, hogy a maga igazságosságát és jóságát untalan kimutassa és így erőben mindig újjászülessék, avagy hiányai és korhadásai kiderülvén, javításának vagy jobb alkalmazásának útja mindig nyitva maradjon. Közjogaink a pártok küzdelme által élnek. íme tehát, a ki Deáknak befejezettebb államjogászi képét akarja rajzolni, akár magasztalásaival, akár gáncsaival, a pártküzdelem oda nem való indulatait ébreszti föl. A jogász keze eleget tesz már azzal is, ha Deák közjogi küzdelmeinek vezéreszméit és a siker kivívásának jogi módszerét felderíti. Deák a közjogban a magyar törvényesség megtestesülése vala, éppen úgy, mint a magánjogokban a magyar jogérzeté. Legtisztábban fejezte ki ezt ő maga 1863-ban, a mikor a volt országgyűlés tagjai neki díszalbumot adtak át: «Az ügy — így szólott — a melyért együtt küzdöttünk, a haza szent ügye; a tér, melyen állottunk: a törvényesség. Egyes törvények czélszerűsége felett sokfélekép ágazhatnak el a vélemények. Kormányformák, alkotmányok, a közjog elvei s a törvényhozásban uralkodó eszmék változhatnak s változtak is időnkint minden nemzetnél. De van egy örök s változ- hatlan elv, melynek mindenütt, a hol törvény uralkodik, sértetlenül kell mindig állani s ez azon elv, hogy a törvények szorosan megtartandók s kötelező erejüket csak a jogos törvényhozó hatalom szüntetheti meg.» A jelenkor egyébiránt, mely közönségesen a czélszerüség gazdag példatárából veszi a mintákat küzdelmeihez, mindenesetre más gondolatot fűz a «törvényesség» szóhoz, mint ezt Deák és tanítványai tették. Ma ennek a szónak bizonyos kon<34 192