Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Ferdinandy Gejza: Korona és monarchia [227., 1903]
1.7 dig iparkodott kidomborítani állami különállását az osztrák örökös tartományokkal szemben, a mint azt az Y. Ferdinand czímzésénél megindult heves országgyűlési vita, az 1848. évi törvények, az 1861. évi két felirat és az 1867. évi kiegyezésben, a XII. t.-cz.-ben kifejezésre jutott alapelvek eléggé szemünk elé tárják. A magyar törvényekben azután nem is fordul elő sehol sem másutt a monarchia kifejezés egészen 1868-ig, s ez után is csak az 1868. évi november 14-én kiadott és már fennebb tárgyalt legfelsőbb kézirat révén és csak lassanként, fokozatosan sikerül annak törvényeinkben tért foglalni. így az 1848. évi decr. élőbeszédje csak az országnak a pragmatica sanctio által vele válhatlan kapcsolatban álló tartományok iránti törvényes viszonyairól szól, az 1848. évi III. t.-cz. pedig a korona egységének és a birodalom kapcsolatának épségben tartását hangoztatja, de a magyar királynak mint idegen fejedelemnek is uralkodása alatt álló összes országokat monarchiának sehol sem nevezi. Az osztrák császári udvar és ennek hivatalos apparátusa azonban erősen ragaszkodott és közös ügyekben ragaszkodik ma is ahhoz, hogy az osztrák császár személyének uralkodása alatt álló összes országok egy monarchia és pedig osztrák monarchia, melynek feje a császár, a ki viseli ugyan a magyar királyi czímet is, de mint az osztrák császári czímmel ma épen úgy együttjáró czímet, mint a cseh királyit. Ezen felfogás szerint a magyar királyi czím csak olyan tartozéka a császári czímnek, mint a cseh királyi vagy osztrák főherczegi czím. Ennek a felfogásnak hű kifejezője az 1836. évi augusztus 22-én kiadott Hofkanzleidecret, mely az osztrák császári czímet «dem dermahligen Umfange der Monarchie entsprechende kaiserliche Titulatur»-nak nevezi, ehhez képest az ausztriai császár teljes czímét a magyar királyi méltósággal járó czímek befoglalásával együtt állapítja meg, a császári nagy czímerbe a magyar koronához tartozó országoknak, a közép czímerbe Magyarországnak a szent koronával fedett czímerét felveszi s az országok (Kronlandok) czímerei között legelőkelőbb helyre, jobb felől helyezi el. 227 161 2
