Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Ferdinandy Gejza: Korona és monarchia [227., 1903]
lő westfáli béke (1648) óta egységesebb jelleget nyert, de ezen egységet nem a nép nemzeti érzülete, hanem a folyton terjeszkedő fejedelmi hatalomnak, mely a fejedelem személyes souve- rainitásának elvi alapján állott, egységes kormányzati és közigazgatási szervezete létesítette. Magyarországon a rendi szervezet ellenállása megakasztotta azt, hogy az az egységes kormányzati és közigazgatási szervezet ide is épen úgy kiterjesztessék, mint az az örökös tartományokban történt, de nem volt képes megakadályozni azt, hogy a nemzetközi életben az ország külön nemzetközi jogalanyisága el ne nyomassák. Az osztrák örökös tartományok már tényleg egy fejedelmi méltóság főhatalma alatt állottak, a mikor még ezen fejedelmi méltóságnak mint ilyennek, saját külön neve nem volt, mert a német-római császárság ilyennek nem volt mondható, s ha ettől eltekintünk, az osztrák főherczeg volt ugyan Csehország királya, Steyer herezege, Tirol grófja stb., de mindezt összefoglaló czíme neki nem volt. De nem is szorult rá, mert a német-római császári czím feleslegessé tette, hogy mint az ausztriai tartományok fejedelme, külön czímmel éljen. De nem volt neve az ő külön birodalmának sem, sem annak, a mi joggal volt ausztriai birodalomnak nevezhető, mivel az ausztriai főherczeg absolut uralma alatt állott, sem összes birodalmának, a melybe Magyarországot és részeit is bele lehetett volna érteni. A midőn az 1718. évi április 19-én az osztrák főherczeg összes birtokai a pragmatica sanctióval ismét feloszthatatlan birtokcomplexummá, fejedelmi hitbizománynyá nyilváníttattak és a nőági örökösödésnek az 1723. évi 1. és 2. t.-cz.-kel Magyar- országon bekövetkezett elfogadása az osztrák pragmatica sanc- tióban foglalt családi rendelkezésnek Magyarországra és részeire való érvényesülését is biztosította; a fejedelem személyes souve- rainitásának felfogásához hozzászokott ausztriai uralkodók az uralkodásuk alatt álló összes országokat, tehát Magyarországot is, egy államnak, egy monarchiának akarták tekinteni. Királyaink, mint idegen országok uralkodói, nem akartak különbséget tenni magyar királyi és osztrák uralkodói minőségük között, hanem mint az összes országokban egy és ugyanazon jogczímen uralkodó fejedelmek kívántak uralkodni; ha tehát 159
