Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
Dr. Lukács Hugó. T. teljes ülés! Az, a mi a természettudóst az alchymistától megkülönbözteti, az nem csupán a kutatás czéljában rejlő különbség, hanem elsősorban abban áll, hogy míg alchymista az arany keresése közben mintegy véletlenül jutott a chemia egyes törvényeinek megismeréséhez, addig a természettudós tudatában él annak, hogy végczélját annál biztosabban éri el, ha nyomról- nyomra haladva a tények biztos megismerésével készíti elő a czél elérhetésének lehetőségét. Hogy a modern sociologicusok és psychologusok milyennek remélik a jövő criminalogiáját, azt tudjuk mindnyájan. Végső eredményében a czél egy prophylacticus, az eredendő bűnt megakadályozó rendszer. És hiszem, tudom, hogy egy ily rendszer a fejlődés menetében nem lehetetlen. De naivitás volna e rendszert alkalmazni akarni ma, a fejlődés ezen a jövőhöz képest igen alantas szakában. És mégis e két tan, melynek végczélja ma elképzelhetetlen, épen azért, mert természettudományos alapon áll, sok oly bizonyságot és törvényt állapított meg, a mely a criminalogia fejlődését nemcsak hogy befolyásolta, de sőt annak irányt szabott. Ha azonban e két tudomány lelkes hívei a büntetőjogot a magok hitvallása szerint akarnák reformálni, akkor épen azon hibába esnének, a mely legsúlyosabb a természettudomány szempontjából, t. i. elhagyják a realitás alapját, elfelejtik, hogy főtörvényünk a természetes fejlődés. A criminalogia nem természettudomány. Legszebb defini- tióját Fayer adja, a ki végvonalban egy nevelési rendszer sanc- tionális betetőzésének mondja ; a büntetőjog kierőszakolja azt, a mit e nevelési rendszer többi tényezője elérni nem tudott. Világos tehát, hogy a bűn prophylacticus megelőzése, lehetetlenné tétele nem lehet a criminalogia czélja, hanem a ténye1* 95
