Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)

Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]

87

felülvizsgálja.1 A btk. revíziójának véleményezői közül bővebb indokolás nélkül foglal állást az intézmény mellett Liszten kívül Van Calker,1 2 3 a ki dorgálással kívánja egybekötni és Seuffert,s a ki ugyan a feltételes megkegyelmezést is vívmánynak tekinti, de tekintve, hogy rendszeresen ismétlődő esetekről van szó, alkotmányjogi szempontból ad előnyt a feltételes elitélésnek.4 * A feltételes megkegyelmezés mellett kifejezetten csak Köhler6 és Gennat6 foglal állást, előbbi azzal az indokolással, hogy a biró a feltételes elitéléssel «bricht seinem Tenor das Rückgrat»,7 az utóbbi azzal a fentartással, hogy a kegyelmezés ne legyen túlgyakori. A legfigyelemreméltóbb Wach álláspontja, a ki egyrészről minden elfogultság nélkül elismerte,8 hogy a feltételes megkegyelmezés vagy elitélés a legalitási elv merevségének megtörésére elengedhetetlen, másrészt az intézmény két formája között fennálló ellentét eloszlatására azt az indítványt tette,9 hogy a büntetés végrehajtásának felfüggesztését az itélőbiróság, elengedését az adminisztráció mondja ki.10 Alkotmányjogilag ugyan ez sem helyeselhető, de

1 Y. ö. Szerző czikkét Jogt. Közi. 1903. 1. sz.

2 Verhandlungen II. 255.

3 Ein neues Strafg. 71.

4 I. m. 74. Seufl'ert a 6 hónapot meg nem haladó szabadságvesztésbüntetésre alkalmazná a felt. elitélést, egyébként azonban nem kötné meg a biróság kezét.

6 1. m. 33—36.

0 I. m. 22-23.

7 Köhler a felt. kegyelmezést a 3 hónapot meg nem haladó büntetésekre korlátozná, a próbaidőt 2—5 év közt tartja megállapitandó- nak. Jellemző, hogy az alkalmazást azért is bízza az adminisztrációra, mert a méltánylandó körülmények (a vádlott jelleme, életviszonyai stb.) megállapítása holtsúly a bünperben. Hol marad akkor a bűnösség alanyi oldala ?

8 Die kriminalistischen Schulen und die Strafrechtsreform. 1902. 25.

9 Deutsche Jur. Zeit. 1902. ápr. 1. sz. Ugyanezt javasolta egy héttel előbb tartott jogászegyleti előadásában kompromisszumként e sorok írója.

10 Hogy a rendszeres feltételes megkegyelmezés a kegyelmezés lényegével mennyire ellenkezik, azt Wach oly klasszikus szabatossággal mutatja ki, hogy csak azt nem győzi meg, a ki nem engedi magát meggyőzni.

87