Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
<18 sorban a patronage fejlesztését tekinti. Ezek után a törvényes szabályozás vezérelvének azt kell elfogadni, hogy az elitéltek mentül hosszabb időre vonassanak el a társadalomból. Előre- bocsátva, hogy Seuffert, mint láttuk, a többszörösen visszaesőkkel szemben a dologházat, mint sajátos büntetésnemet hozta javaslatba, a visszaesőkre vonatkozó rendelkezéseket a következőkben foglalta össze: 1. §. Ha az elitéit a dologházban már két előzetes büntetést állott ki, úgy a bíróság, ha ismét dologházra Ítéli, kimondhatja, hogy az elitéit a büntetési idő letelte után még három évig őrzendő a dologházban (Nachhaft). 2. §. Ha ez utófogság kiállása után ismét dologházra ítéltetnék el, a bíróság kimondhatja, hogy az elitéit az utolsó büntetés kiállása után még tiz évig tartható vissza a dologházban. 3. §. A büntetés eltelte utáni visszatartás felett minden esetben a központi börtönbizottság határoz. Nézetem szerint Seuffert e javaslata kevésbbé sikerült, mint Calkeré, mert hibáiban (közigazgatási önkény, túl hosszú tartam) osztozik s ezen felül hátránya, hogy az elitéit az egész idő alatt ugyanazon régime alatt áll, a mi a javítás esélyeire nézve alig mondható kedvezőnek. Eészünkről tehát az eddigi javaslatok közül Calkerének nyújthatjuk a pálmát. Más nézetet vall Max Ernst Mayer.* a ki Liszt javaslatát részesíti előnyben, mert ez uj szellemet visz be a büntetés birói kimérésébe azáltal, hogy a bírót tár- gyilag csekély súlyú deliktum esetén is 10 évi minimum kimondására kényszeríti, mert ezáltal a biró hozzászokik, hogy nemcsak az iparszerüség esetében, de egyébként is elsősorban a bűnösség szubjektív oldalát vegye figyelembe. A premissza, melyet Mayer következtetéskép állít oda az, hogy a bírónak ellentétben a latitude-öt adni hivatott törvényhozóval első sorban a szubjektív bűnösséget hivatása mérlegelni. Hogy elsősorban a tettest s nem a tettet kell büntetni, ez oly közkézen forgó ad nauseam ismételt igazság, hogy szinte kételkedni kezdünk benne, vájjon igazán igazság-e? Feltéve, hogy igazság, akkor is az következik belőle, hogy a tettes társadalomellenes jelentősége elsősorban s nem kizárólag jön figyelembe. De * Deutsche Jur. Zeit. VII. 374. №
