Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
60 Kétségtelen, hogy e tények csak részben szólnak Wach mellett, mert a közbiztonság javítására a prevenció szervezése, a vasutak, távírók és távbeszélők, a nagyvárosok sikátorainak fokozatos eltűnése, az utczák jobb világítása, a forgalom emelkedése és még számtalan oly tényező, melyek összességükben a kultúra haladásának gyűjtőneve alá foglalhatók, sokkal hathatósabban játszott közre, mint a büntetés, melynek a speciális prevenció terén bekövetkezett csődjét maga Wach is elismeri. A büntetési rendszer átalakítására vonatkozó javaslatai ehhez képest a következők: mindenekelőtt követek a fiatal korúak korhatárának felemelését 14 évre, kényszernevelést s a belátás fogalmának elejtésével annak megbirálását, vájjon az egyén összetes fejlődése elérte-e már azt a fokot, melyen az ösztönöknek és ingereknek ellenállni képes. A pénzbüntetés tekintetében Wach elismeri, hogy a maximumok túl alacsonyak és a szurrogációja behajthatatlanság esetén reformra érett. A szabadságvesztésbüntetés egységes végrehajtása czéljából birodalmi törvényt kíván, melyben a progresszív rendszer is helyet talál. Korlátozandónak véli a rövid tartamú szabadságvesztésbüntetést, mely egyrészt erélyes végrehajtással szigorítandó, másrészt kíméletesebbé teendő puszta törvényszegés esetében, a mely utóbbi posztulatumot Wach a hallgatóság derültsége közepette azzal indokolta, hogy oltás és hernyószedés elmulasztásáért már ő maga is több Ízben büntetve volt. Hogy Wach javaslataihoz kriminalpolitikai szempontból szó sem fér, az kétségtelen, de bizonyos az, hogy e gondolatok nem Wach sajátjai, hanem véletlenül épen az általa annyiszor támadott nemzetközi büntetőegyesület vitáinak hevében érlelődtek. Liszténél konzervatívabb, Wachénál látszólag bővebb szabadságvesztésbüntetési programmot állít fel Calker j ogászgyü- lési véleményében,* melyprogramm alaphibája, hogy a fősulyt a büntetés elméleti kategóriára s nem a végrehajtás tartalmára helyezi. Tekintve, hogy Calker a rendőri kihágásokat a btk.- ből kiküszöbölendőnek véli, természetes, hogy az elzárásbüntetést mellőzhetőnek tartja. Ez azonban az egyetlen egyszerű* Verhandlungen stb. II. 249—258. 60
