Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
58 Ha tehát valahol, úgy épen e ponton nem lett volna szabad Lisztnek — a saját álláspontjáról kiindulva — oly kompromisszumot felajánlani, mely csak gondolatmenetének logikájára kompromittáló.* Mi értelme van a határozatlan tartamú büntetésnek legsajátosabb területén - miként Bessiére az ipar- szerű kriminalitást elkeresztelte — az öt Ш. tiz évi minimumnak, melyen felül a biróság fix tételben állapíthatja meg a büntetés tartamát, — ha az elitéit javítható, viszont mi értelme van a biróság által a bűnösség foka szerint kiszabott büntetési tételnek, lia az elitéit (mint Liszt feltételezi) javíthatatlan s vele szemben csak puszta védekezésnek van helye ? E könyörtelen ellentmondás csak következménye Liszt kiindulópontjának, melynek amfibiális természete nem volt alkalmas arra, hogy a heterogén elemekből reá épített büntetési rendszert vegyületté szilárdítsa, hanem megmaradt mechanikai úton összerótt keveréknek, mely a logika vésőjének érintésétől darabokra hull. A mi végül a javíthatatlanok második csoportját illeti, a sajátképeni javíthatatlanokat, kiknél a bűnözés szervezeti oka predominál, a kriminalitás nevropatikusait- les désequilibrés — miként Féré őket nevezi, ezekre nézve Liszt egész helyesen jegyzi meg, hogy a német btk. 51. §. (magyar btk. 76. §.), mely csak a felmentés és büntetés közt. enged választást, nem nyújt a társadalomnak védelmet. A felmentett elmebetegekre nézve azt követeli, hogy ha közveszélyesek, a biróság az Ítéletben mondhassa ki elmegyógyintézbe utalásukat, a korlátolt beszámításu bűntetteseket pedig, kikkel alább részletesebben szándékozom foglalkozni, Liszt az e körülménynél fogva enyhébben kiszabott büntetés kiállása után kívánja a norvég btk. javaslat 39. §-ának mintájára gyógyító vagy gondozó intézetbe utaltatni. Ez röviden Liszt rendszere. Midőn Liszt véleménye bevezetésében ellenfeleivel polemizál, szavaiból kivehető, hogy legérzékenyebben egy nem céhbeli kriminalistának, Wach-nak, ellenzéki támadása érin* L. erre nézve bővebben: Vélemény és tervezet a visszaesés szab. tárgyában. 1900 ez. dolgozatomat, illetőleg ennek a Magyar kodifikáczió 1903. évf. 6. és 8. számaiban (II. évf. 127 és 165 1.) közölt részét. 58
