Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
50 aluliak bünvád alá nem vonhatók s ennek helyébe lép az állami felügyelet alatti kényszernevelés (Fürsorgeerziehung), a 14—21 év közötti terheltre nézve a biró az eset egyedi körülményeihez képest szabadon—tehát a discernement kritériumának mellőzésével — választhat a kényszernevelés és a büntetés között. A büntetés — a halál és fegyház teljes mellőzésével — 2—5 évi fogház volna, a minek minimumára döntő, hogy néhány hét vagy hó a szoktatással és neveléssel fogalmilag ellenkezik, maximumát pedig az teszi szükségessé, hogy a javításra, ha az több évi behatás alatt nem sikerült, alig van remény. A fogházbüntetést, mely külön e célra szolgáló intézetekben a fokozatos rendszer elvei szerint hajtandó végre, a biró a minimum és maximum korlátain belül határozatlan tartamban szabja ki s egy e célra szervezett hatóság állapítja meg, hogy az elitéit mely időpontban bocsátható feltételes szabadságra. Ha azonban ily időpont egy rí Italán nem következik be, úgy az öt év elteltével folytatólag kényszernevelésnek lenne helye, mely közigazgatási rendelkezés szerint foganatosítandó. — Ez főbb körvonalaiban Liszt terve,1 melynek kivihetetlenségét legjobban az a konkrét példa bizonyítja, hogy a húsz éves korában 2 — 5 évi javító fegyházra ítélt egyén midőn — feltéve a valószínű eredményt — 95 éves korában kikerül, a folytatólagos közigazgatási kényszernevelésnek lesz alávetendőúgy hogy a nevelő intézetből esetleg mint nagyapa kerül ki. Ezt a javító rendszert^ egyébbel, mint az ösmeretes népies mondással, hogy a németnek 40 éves korában jő meg az esze, támogatni alig lehet, erre pedig talán csak nem gondolt Liszt; hisz ő maga mondja, hogy «Besserung dürfte ausgeschlossen sein, wenn der Verbrecher das 21. Lebensjahr bei Begehung der That überschritten hat.»—A második főkövetelés a társadalom biztosítása a javíthatatlanok ellen, kiknek Liszt két csoportját különbözteti meg. Az első csoport az iparszerüen bűnözőké, kikre nézve Liszt javaslata, melyet a berlini jogászegyletben tartott1 2 3 s Balogh Jenő által kimerítően ismerteti és bírált8 1 Verhandlungen. I. 202 294, s már Zeitschrift XVI. 153. 2 Zeitschrift XXI. 122. 3 Jogt. Közi. 1900. 377. old. 56
