Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)

Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]

э

labb a nemzetközi büntetőegyesület képviselőinél, kik közül legtöbben a büntetési czél gondolatát nem állítják fel oly mereven, sőt kifejezett engedményeket tesznek a megtorlás eszméjének,1 holott a pséudo-classicusok szemében a társadalom védelme harczi riadóra indító vörös posztó. Ha azonban a megtorlás eszméjét Merkel szabatosságával1 2 3 4 oda magyarázzuk, hogy az a gonosz tett szerzője ellen irányuló ellenhatás, mely a cselekmény activ és passiv szereplői közt előidézett aránytalanságot kiegyenlíti, úgy minden tendentia nélkül elsimul a hibás értelmezés által felidézett ellentét. Eeá mutatott erre már maga Merkel is az Ihering jubileum alkalmából írt mesteri értekezésében, újabban pedig Liepmann,8 a ki az ellentét okát a megtorlásnak a bosszúval történt összezavarásában vagy abban látja, hogy a megtorlást az állami czélokkal össze nem egyeztethető categoricus parancscsá emelték. Felesleges talán arra utalni, hogy a megtorlást a bosszútól épen az indulathiány és pártatlanság, tehát oly negatívumok választják el, melyeknek megfelelő positivumok a bosszút gyűlöletessé tették s hogy a megtorlás a vétkesség, a bosszú az okozott fájdalom ellen reagál. Még kevésbbé áll az, hogy a megtorlás absolut követelmény volna, mely valamely czél szem előtt tartását kizárná. Sőt ellenkezőleg, ha a visszatorlásban a jogrend kiegyenlítését nem pedig a sértett bosszúját látjuk, úgy a büntetés mint visszatorlás csak keret, mely önálló létre jogosult tartalmát az elérni óhajtott czélban találja. Ugyanezzel czáfolja Birkmeyert Stooss4 ki egyrészt bebizonyítja, hogy a büntetendő cselekmény penalisatiója alkalmából az állam nem

1 így Prim (Mittheilungen IV. 321. és Science pénale 30.), Lilien- thal (Krit. Yierteljahrsschr. f. Gesetsg. und Rechtsw. XXXY. 475.), sőt maga Liszt is kiemeli (Lehrb. X. kiad. 72.), hogy «vergolten soll werden nach der Schuld des Thäters», majd később «der kategorische Imperativ der Vergeltung deckt sich mit den Nützlichkeitsrücksichten der Politik», továbbá Zeitschrift XXI. 122. és alább idézendő véleményében.

2 Lehrbuch 187. és Gesammelte Abhandl. II. 691.

3 Einleitung in das Strafrecht 197. Liepmannt követi: Netter: Das Prinzip der Vervollkommung 313—327.

4 Schweizerische Zeitschrift für Strafrecht 1901. IV. füz.

5