Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
40 ezek alapján mérlegelhető szüksége tekintetében fennálló egészséges népies ösztöne szerint». Kétségtelen, hogy a gyilkosság, rablás vagy gyújtogatás és a záróra be nem tartása, a hernyóirtás elmulasztása vagy a gyorshajtás közt vannak határesetek is, de sokkal kisebb baj, ha valamely deliktum tévesen egyik vagy másik csoporba jut, mint ha a két csoport oly összeköttetésben marad, mely az általános rendelkezések alkalmazása alól lépten nyomon kivételek felállítását teszi szükségessé. Ezek szerint a Btk. 29. fejezetének nagy része az egyes államok törvényhozása körébe jutna s a birodalmi törvényhozás csak a kriminális jogtalanságot poenalizáló kihágásokról rendelkeznék. Aquila non captat muscas. A német birodalmi Btk. ez által erkölcsi nyomatékban csak nyerne, másrészt a kihágások a közigazgatási büntetőjog keretében természetüknek megfelelőbb elbánásban volnának részesíthetők. Ezt az összefüggést hangsúlyozta Kronecker is.1 A revízió második támasztópontja a büntetőjogi melléktörvények inkorporaciója. Ezeknek a száma körülbelül 130-ra tehető.1 2 Alkalmi jellegüket senki sem jellemezte jobban és szebben mint Binding, midőn ezeket mondja :3« Von den Wellen des täglichen Lebens lässt sich ihr Urheber die Handlungen vor die Füsse spülen, die er dann lässig aufgreift, um sie wegen ihrer Unerträglichkeit zu Verbrechenstatbeständen zu erheben.» A jogvédelemnek ebből folyó egyenlőtlenségen s a büntetőjogi források e decentralizációjából a bíróság számára keletkező nehézségeken kívül, e büntetőjogi ((nagytakarítást» — mint Kahl kifejezte4 — kívánatossá teszi az is, hogy ez alkalomból a különös rész rendszere gyökeres megrostáláson menjen keresztül.5 Mondanom sem kell, hogy mindez meglehetősen távol 1 Verhandlungen III. 244. 2 Köhler (i ш. 16.) kb. 200-ra teszi. 3 Lehrbuch II. kiad. (1902) 20. 4 Verhandlungen III. 217. Némileg aggályos Kahlnak érvelése, melylyel a melléktörvények szükségességét a jövőben korlátozni kívánja, hogy t. i. a tényálladékok szélesebb szövegezése nyújtson módot az analogikus kiterjesztésre. A gondolat egyébként nem uj. V. ö. Binding i. li. 21—22. és már Handbuch I. 28, 216, 222. ■’ Köhler (i. m. 17.) az inkorporáció előnyét a mondottakon kívül még abban látja, hogy számos ismétlés elkeriiltetnék (így pl. a titok 40
