Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
37 пек látszik, bogy Liszt munkaprogrammjával meglehetősen elszigetelten áll s ma, midőn Seuffert halála leghűbb fegyver- társának támogatásától is megfosztotta, alig remélheti, hogy tervei diadalra jussanak. Maga a XXVI. német jogászgyűlés, midőn Kahl referens tételeit elfogadta,1 melyek — mint látni fogjuk — külön kbtk. felállítására, a melléktörvények feldolgozására s a btk. általános részeiben foglalt egyes elvi jelentőségű kérdések tárgyalására irányulnak, s ezek közül a jövő ülés napirendjére a fiatalkorúak és az ú. n. «geistig minderwertige» egyének problémáját tűzte, ezáltal világosan kifejezte, hogy a többség által kijelölt csapáson kíván haladni. Lisztnek radikalizmusa tehát csak az esetben juthatna érvényre, ha Lisztnek mint leendő porosz igazságügyminiszternek sikerülne oly döntő jelentőségű pozíciót szerezni, melyen annak idején Friedberg állott. A beavatottak nézete szerint teljesen kizártnak ez sem tekinthető. * A rendkívüli tekintély, melynek a német jogászgyülés örvend s a mely előtt a katedrái ellentétek is elsimulni látszanak, kötelességemmé teszi, hogy a revizio terjedelmére vonatkozó határozatával, melyet az imént jeleztem, bővebben foglalkozzam s egyszersmind áttekinthető képet nyújtsak a tanácskozásról, melyen a határozat alapszik. A két referens közül az első és tekintélyesebb: Kahl mint láttuk2 a béke embere, ki javaslataiban szinte szertelen óvatosággal került minden radikalizmust, a második: Kronecker, noha a nemzetközi büntetőegyesület régi oszlopos tagja, mint látni fogjuk, Liszt megvédésére nem vállalkozott. Liszt maga nem volt jelen a tanácskozáson, legjobb barátja Aschrott csak részletkérdésekkel foglalkozott, a szakosztály elnöke: Olshausen, mint a német büntetőjogi dogmatika élő megtestesülése, természetszerűleg inkább fékezően hatott, noha a revíziót egyébként teljesnek s mindent felölelőnek jelezte is.8 ' 1 Deutsche Jur. Z. 1902. okt. 1. sz. (448. 1.) és Verhandlungen stb. III. Berlin, 1903. 601—602. 2 V. ö. 15—16. old. 3 Verhandlungen III. 209. 37
