Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
súlyossága a bűntettes életviszonyaitól függ, a mi ép úgy áll a pénzbüntetésre, melynél az arányosság a mathematikai számítás szabatosságánál fogva még inkább elérhető, mint a szabadságvesztésbüntetésre, melynek hatása rendkívüli eltéréseket mutat a szerint, hogy a nagy város büzhödt pinczéinek lakójára, vagy a szabad természetben élő parasztra, a jómódú kereskedőre, vagy a koplaló csavargóra alkalmazzuk. E kiáltó ellentéteket az emberi igazságosság véges gyarló voltával elütni nem lehet. Ebből a szempontból is igaza van tehát Seuf- íertnek abban, hogy az embereknek az igazságos megtorlásba vetett hite nem egyéb önámításnál. De vájjon nem önámítás-e az, ha a rendelkezésünkre álló büntetési eszközökkel elérhetni véljük azt a czélt, melyet Seufl'ert e szavakkal állít fel: a büntettek kevesbbítése a bűntettesekre gyakorolt behatás segélyével,1 mely lényegében megfelel Liszt alaptételének: zielbewusste Bekämpfung des Verbrechertums.1 2 3 Igénytelen nézetem szerint a büntetésnek szabatosabb és megnyugtatóbb kimérése ennek segélyével még kevésbbé érhető el, mert hiányzik belőle a közvéleménynek hite, mely az eredmény alapján kiszabott büntetést igazságosnak tartja. Nem fejezhetném be a német btk. revisiójának alapelveivel foglalkozó kritikai szemlét a nélkül, hogy a lipcsei öreg ágyúról meg ne emlékeznék, mely az elméleti csata harczi zajában ez év őszén beleszólt. Értem ez alatt Wach rectori beszédét.8 Kiinduló pontja az az általa már sokszor prokla- mált tétel, hogy nincs ellentét tudományos és gyakorlati igazság közt.4 * * * Ehhez képest tehát compromissumról hallani sem akar, ellenben tagadásba vonja, hogy a megtorlás és a ezé] gondolata közt egyáltalán volna ellentét és megfoghatatlannak 1 I. m. 9. a Lehrbuch 10. kiad. 71. old. 13. j. A legújabb (12-ik) kiadásból ez hiányzik. 3 Die kriminalistischen Schulen und die Strafrechtsreform. Leipzig 1902. 4 «Für das leben unbrauchbare Resultate beweisen den wissenschaftlichen Abweg. Es gibt keine doppelte Wahrheit, eine wissenschaftliche und eine Lebenswahrheit. Das Wahre muss auch das wirkliche sein oder werden.» I. m. 4. 22 22
