Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
ЗБ Honnan е tudás? Törvénytárunknak végtelen számú törvényszakaszaiban sehol sincs egységes rendelkezés, mely két bekezdésbe volna foglalva. Megmondom hát. Valaki ráfogta az indokolásra, hogy az valahol ezen feltevést indokolja. És ez elég volt ahhoz, hogy vádlott jogkörét korlátozó határozatokat hozzanak. De azt kérdem: mi az az indokolás ? Köt az bennünket ? (Szakolczay Árpád dr. ] (Faragó Samu dr. és többen | Mmden esetrel> Ezt csak önök mondják, tisztelt uraim, minden esetre! Mert mit szentesített a törvényhozás? Vájjon az igazságügyi kormány törvényelőkészítő-bizottságának külömböző tagjai által, külömböző időben és külömböző feltevésekből kiinduló- lag készített, úgynevezett indokolását? (Egy hang: Azt is!) A ki átolvasta, de ilyen kevés van, hát mondjuk úgy: a ki kezébe vette azt a csekély 779. oldalra terjedő indokolást, a ki látja, mily nagy mérvben vannak elfoglalva politikai teendőkkel törvényhozásunknak képviselőházi tagjai, a ki . . . tudja, mily élénk részt vesznek a törvénykezésben, a jogirodalomban- a külföldi törvény-tanulmányozásban törvényhozásunknak különösen főrendiházi tagjai (Derültség) . . . lehetséges-e az olyannak kételkedni abban, hogy — ha egyikmásik át is olvasta azt a bizonyos, most már könyvárúsnál, sőt tovább megyek, az igazságügyi kormány könyvtárában sem található indokolást, — mi tagadás benne, a többség — és ennek akaratából lett a javaslatból törvény, — bizony-bizony bajosan olvashatta azt át. És mégis azt mondja a Curia: «a törvényhozó itt egységes rendelkezést akart». * 167 3*
