Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)

Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]

16 entente cordiale-hoz hozzájáruljon. Sőt ellenkezőleg, Kahlnak adott válaszában1— saját álláspontjából mindenesetre helye­sen — reámutatott, hogy az iskolák küzdelme épen nem elmé­leti perpatvar, mert az elméleti hovátartozósága szerint álla­pítja meg a törvényhozó a büntetési rendszert, szabja ki a biró büntetést és hajtja azt végre a börtöntisztviselő. A tör­vényhozónak a büntetés jogalapjáról és czéljairól táplált fel­fogása tehát, ha paragrafusban természetszerűleg nem is for- mulázható, felismerhető kell hogy legyen, mert a törvény alkalmazásában felmerülő vitás kérdések csakis ez alapfelfo­gásból oldhatók meg. Ha tehát egyes részletkérdésekben lehet­séges is a becsületes egyezség,2 oly törvényhozási kérdésekben, melyekben az ellentétes alapfelfogás ellentmondó eredmé­nyekre vezet, eleve ki van zárva a bras dessus, bras dessous dolgozó együttes törvényalkotás. E pontig Birkmeyer egészen őszinte, sőt a Lisztnek tett szemrehányása is jogos, hogy ez az egyezségi ajánlat ellenére a törvényhozót oppositióval fe­nyegeti 8 az esetre, ha az ő iskolájának követeléseit nem*-tel­jesítené. De abban már van némi hátsó gondolat, ha Birkmeyer a tudomány feladatának azt tartja, hogy mindkét irány saját álláspontját lehetőleg kiélesítve terjeszsze a törvényhozó elé s ez a saját elmélete szerint döntsön.4 A törvényhozó, kire Birkmeyer gondol, csak az lehetne, kiről a Birkmeyer által képviselt büntetőjogi egyház láthatatlan feje Binding találó őszinteséggel mondja.:5 ein solcher Gesetzgeber ist ein Ideal 1 Deutsche Jur. Zeit. VII. 325—327. 2 Ezt különben Birkmeyer soha sem tagadta. Л7. ö. Zeitschrift f. die ges. Strw. XVI. 99. és .316. 3 Verhandlungen stb. I. 266. 4 Ép ezért helyesen emelte ki Bülow, a német birodalmi bíróság elnöke (Deutsche Jur. Zeit. 1902. évf. 410.), hogy a törvényhozónak nem feladata a döntés a büntetőjogi elméletek örök harczában. mert be­érheti azzal, hogy a szellemileg normális ember felelős cselekményéért. E tétel nélkül nincs büntetés, tehát büntetőjog sem képzelhető. Hogy a szabad elhatározásnak a népfelfogásban élő tudata miként egyez­tethető össze a causalitással, hogy az esse-ben nyugvó felelősség mi­ként magyarázandó, azt sem parlamenti szavazással, sem császári szentesítéssel eldönteni nem lehet. V. ö. egyébként Bülow czikkét a Zeitschrift f. Strw. XVI. 582., de másrészt a neuchateli btk. 1. §-át. 5 Handbuch I. 456. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom