Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
38 kell, mert kategorikus különbségek vannak úgy a teljes beszá- míthatósággal, mint a teljes beszámíthatatlansággal szemben. Ezt a tudományban el kell ismernünk, mert ilyen esetekben kisebb büntetést kell alkalmaznunk. Végül implicite a büntető törvénykönyvbe kell bevennünk, mert ezek az esetek egyrészt minimumnélküliséget követelnek és igy a 92. §. sem kielégítő surrogatum, másrészt a hosszantartó betegségben szenvedőkkel szemben külön végrehajtási szabályokat kell alkalmazni. A problema processuális oldalát tekintve, ennek megoldása nem egyéb, mint mindannak alkalmazása in concreto, a mit in abstracto a fogalom megalkotásánál tettünk. A biró a szakértőhöz fordul annak megállapítása végett, hogy milyen volt az egyén lelkiállapota az elhatározás idejében; vájjon normális, mérsékelten vagy teljesen abnormis. Nem kell az orvosnak válaszolnia sem a szabad akarat fenforgására vonatkozólag -— mert hiszen a psychiaterek ezt nem ismerik el és a büntető jogászoknak sem kell okvetlenül — annál kevésbbé kell válaszolnia a beszámíthatóság fenforgására nézve, mert ez tisztán jogi természetű kérdés. — Az idevágó, törvénybe beveendő szakasz formulázását adnám végül inkább csak azért, mert ez rövidségénél fogva az ellenvélemények felkeltésére és informálására alkalmasabb a megelőző fejtegetéseknél: Ha a tett elkövetése idejében nem teljes szellemi egészség, visszamaradt szellemi fejlődés vagy homályos öntudat esete forgott fenn, a bíró orvosi szakvélemény alapján a büntetést korlátlanul enyhíti. Ha a korlátozott beszámíthatóság hosszantartó betegség miatt mondatott ki: akkor a büntetés az ilyen egyének fölvételére szánt intézetben hajtandó végre,, a hol az elitéit lehetőleg állapotának és előbbi foglalkozásának megfelelő munkára szorítandó. A büntetést követő esetleges ovóintézkedések már tisztán társadalompolitikai jellegűek, ezeknek helye nem a büntetőtörvénykönyv, hanem egy az elmebetegekről és idegbetegekről általában rendelkező törvény. Ezek azon általános szempontok, a melyeket röviden érinteni akartam, a melyek ezen probléma tárgyalásának kapcsán felmerülnek, különösen ügyelvén arra, hogy a gondolatmenet rádióját élesen és szabatosan körvonalazzam, mert meggyőződé130
