Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
cselekvés componenseinek kimutatásával sikerül a cselekvés lényegét is és pedig a cselekvés orvos-törvényszéki formáját, jogi jelentőségét is megvilágítani, azt mondván, hogy a cselekvésnek vannak bizonyos szervi componensei, a melyeknek maga a cselekvés az eredője. Ha ezen componenseket ismerjük, a cselekvés tisztán fog állani előttünk; a cselekvést megbírálhatjuk a szerint, hogy szabad cselekvés-e vagy nem, és ezen fejtegetéseiben végre is oda jutott, a mire én a múltkor is rámutattam, hogy az ilyen fejtegetések nyomán előttünk teljesen rejtélyes, homályos fogalmak tárgyalásába bocsátkozott. Hiszen ezek tényleg olyan fogalmak, a melyekkel mi minden nap operálunk : az orvos, a jogász, a filozófus, a müveit ember egyaránt, és olyan természetesnek találjuk már ezen fogalmakat, hogy róluk, es szentiájukról már egyáltalában nem is beszélünk. Azt mondotta pl: az emlékkép, a társítás, az érzéki felfogás. Mind ezek olyan dolgok, a melyeknek lényegét állítólag nagyon jól ismeri, tényleg azonban véleményem szerint úgy áll a dolog, hogy mindezek olyan homályos dolgok, olyan homályos fogalmak, hogy sem orvosi módon, sem jogi fejtegetések utján megvilágításukhoz, megérthetésükhöz nem juthatunk. Lehet, hogy lélektani utón elérhetünk oda; ezt nem tudom. Annak, a mit Lukács Hugó t. kolléga úr olyan szépen fejtegetett, a lényege az volt, hogy az öntudatos cselekvés tulajdonképen az, a mi a tettesnek beszámítható vagy a melyet normális cselekvésnek mondhatunk. De ez ismét olyan mondás, a melyet ha kiejtünk, mindenki azt hiszi, hogy olyan fogalmat említettünk, a mely mindenki előtt teljesen világos. Hiszen ki nem tudná, hogy mi az öntudat? De megfordítom a kérdést és azt kérdem, ki az, a ki tudja? Sokkal inkább tudjuk talán leírás és tapasztalás folytán, hogy mi az öntudatlanság; de az öntudatról magáról semmiféleképen megérthető fogalmunk nincs. Igaz, hogy operálunk vele, de érteni nem értjük. Mert ha azt mondjuk, hogy az öntudatlanság emlékezeti hiánynyal, amnesiával jár, akkor ebből az követ kezik, hogy az öntudat emlékezéssel jár. Sem az egyik, sem a másik így apodiktice nem áll. Lukács kolléga úr is említett -eseteket, a melyekből kimutatta, valamint hogy én is más helyen 25 117
