Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
18 folyása. Ha egy inger megindítja a cselekvés reflexjelenségét, az associatio végeredménye vagy biztató vagy gátló. A hol e folyamat maga nem kóros, csak a fogalmak köre korlátolt és magok a fogalmak hibásak, ott könnyen érthető volt a társítás gátló hatásának gyenge volta. Mondottuk, hogy itt az «öntudatra jutás» componenseinek hiányos volta miatt volt hibás. Az ilyen esetben a cselekvést ösztönszerűnek neveztük. Ezzel szemben impulsiv cselekvésnek azt fogjuk nevezni, hol a megelőző társítás kóros; az az össze nem tartozó, egymással vonatkozásban nem álló fogalmak kapcsolódnak. Ennek kritériuma pedig az érthetetlenség. Az impulsiv cselekvés a normalis ember előtt érthetetlen, meg nem okolható. És tényleg pl. az epilepticus vagy az imbecillis csavargó el tudja mondani merre járt, mit miveit, de képtelen megmondani miért tette ezt, vagy azt. Vagy pl. ismertem imbecillist, a ki minden keze ügyébe eső kefét ellopott. Csak kefét, és pedig a nélkül, hogy azt értékesítette volna. De sőt, nem is gyűjtöte őket. Ha ellophatta, eldobta az utczán. Azok a fentemlített esetek, midőn a betegek a cselekvés tartama alatt is bírnak némi homályos tudatával a hibázásnak, mutatják, hogy az associatio lehet részlegesen kóros, és kóros voltát bizonyítja az, hogy nem befolyásolható; mert mintegy kényszertársítás automatikusan folyik le. Részleges kóros associatio tanulságos példái az úgynevezett kényszercselekedetek, melyek nem csak elmebajok, de súlyos idegbajoknál (neurasthenia, hysteria) is előfordulnak. Ilyen pl. ha valaki kénytelen egy rács mellett elhaladva minden egyes oszlopot megérinteni, ilyen a terhes nőknél az pl. hogy minden bársonyos dolgot, meg kell simo- gatniok. Legegyszerűbb formája a kényszercselekedetnek tehát az, ha valaminek látása mindig ugyanazon czélszerűtlen, felesleges vagy káros mozgást váltja ki. A lényeg itt tehát egy állandósult kóros társítás. Ide tartoznak, bár e kóros folyamat többé-kevésbbé komplikáltabb, az úgynevezett monomániák, melyek közül legismertebb a klepto- és pyrománia. A kényszercselekedeteknél és monomániánál még sikerül úgy, a hogy a kóros associatiót követni, lehetetlen ott, a hol komplikáltabbá válik mint pl. a pyromániánál, az imbecillisek vándorösztönénél. (Ismét egy közös vonás az epileptikusokkal.) no
