Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
16 Egy másik nagy izgalommal járó inger az éhség érzete, az: imbecillisre jellegző a falánkság, a legtöbb azért lop, hogy falhasson, stb. Ez ösztönszerűséget nem szabad összetévesztenünk az impulsiv cselekvéssel. Az utóbbiról akkor fogunk szólani, ha a psyche kóros változásait fogjuk tárgyalni. Az elmondottakból látjuk, hogy a mi szempontunkból tekintve a cselekvést megelőző psychicus folyamatokat, nemcsak megérteni és megmagyarázni sikerül az imbecillisek psychéjét, de egy olyan methodus birtokába jutunk, melylyel eldönthető az is, mennyire szabad psychicusan az imbecillis cselekvése, a mennyiben a reflexfolyamat egyes stádiumainak feltételeit keressük az illető betegnél. Vizsgálni fogjuk az érzékszervek épségét, továbbá mennnyire képes a beteg figyelmét concentrálni. Ezt tehetjük legjobban úgy, ha vizsgáljuk, mennyiben tudja valamely fogalom összes tulajdonságait felsorolni. Kutatni fogjuk, az érzések nagyobb része miképen hangolja őket, azaz közönyösek, élénkek-e ? Keresni fogjuk, mily nagy a tárgyi fogalomkörük, felismerik-e a tárgyakat, környezetüket, milyen az emlékező képességük, mennyire értik az elvont fogalmakat, az altruisticus érzelmük mennyire terjed, hogy viselkednek hozzátartozóikkal szemben; igyekezünk kimutatni, mennyire képesek valamit megérteni. Mindezen dolgok vizsgálata könnyen kivihető. Különösen nem tévedhetünk, ha vizsgálatunknál kiterjeszkedünk az egyén egész előéletére. És ha a methodusunk kiinduló pontját képező definiti óját az akaratnak elfogadjuk, — és mai tudásunk mellett az megdönthetetlen — úgy a psychicus folyamat e compenseiből a psychicus folyamat szabadságát megítélhetjük. Nem tartom szükségesnek az imbecillitás kórképét nyújtani: elég ismeretes az. Eddigi fejtegetéseimben kiterjeszkedtem minden fontos tünetre. Remélem, sikerült bebizonyítanom, hogy az imbecillis cselekvőképessége kisebb-nagyobb mértékben eo ipso korlátolt. Nem lehet a reflex sem normális, ha componensei nem azok, még pedig — és ez fontos — állandóan nem azok. Többször kiemeltem, hogy eddig nem tárgyaltuk azon imbecilliseket, melyeknél a psychicus működések egyike-másika^ 108
