Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
74 pes kellőleg biztosítani, magam: a társadalom vagyok kénytelen külön becsiiletbiróságot alakítani, alakítani azért, mert az ő felsége a király nevében ítélő bíróság nekem képtelen elégtételt adni. De azt kérdem tovább, hogy miért nem bízzák az esküdtszékekre azoknak a bűncselekményeknek elbírálását, a melyeknek bizonyítása oly nehéz, de a melyeknek megértéséhez és valódiságuk és fenforgásuk elbírálása tekintetében ép a társadalom bír a legjobb érzékkel?! Hisz ott van maga az uzsoratörvény 15. §-a, a melyben egyenesen ki van mondva, hogy ily esetekben még a biró sincs a bizonyítékok teljességéhez kötve. Miért nem bízták ezeket a társadalmi kórokat, ezeknek orvoslását magára a társadalomra? Hiszen vox populi vox dei ? Vagy: Miért nem bízták rá azokat a kérdéseket, a melyekben nagyobb társadalmi rétegek megvédéséről van szó általánosan elterjedt más bűncselekmények ellenében? Nem folytatom tovább; olyan dolgokra mutathatnék, a melyek lelkünk mélyében éreztetik velünk, hogy az esküdtszéknek bizonyos bűncselekményekre való kiterjesztése föl- tétlen társadalmi szükség volna azért, mert a társadalom gyógyítása csak maga a társadalom által lehetséges. (Helyeslés.) Épen úgy, mint a hogy a gyémántot csak a saját porával lehet csiszolni; épen úgy a társadalom bűntetteit legjobban megérteni és elbírálni maga a társadalom képes. (Elénk helyeslés.) Mindenesetre elhibázott, de azáltal, hogy az intézmény nálunk még csak kezdetleges, psychikailag megmagyarázható az, hogy az csak a bűncselekményeknek egy kis részére terjesztetett ki. Úgy tűnik fel a dolog, mintha a törvényhozás csak kísérletet akart volna tenni arra nézve, hogy jó-e vagy rossz-e az intézmény, pedig a kísérlet nem olyképen végzendő, hogy azután a beteg hosszú éveken át vérezzék annak következményei alatt. Az a társadalom, a melynek tűrnie kell a kísérletezést, úgy van ezzel, mint az a beteg, a ki annál inkább érzi a metszést, vágást vagy égetést, mert beteg. Ehhez járul még az is, hogy az esküdtszéki és nem esküdtszéki ügyek közötti elhatárolást egyébként sem csinálták meg helyesen. A csesurát 74