Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
72 nám e mesét alkalmazhaténak, akkor nem is alkalmaztam volna. (Derültség). A dolog úgy áll, hogy: Hát az a 91. §. az esküdtszék intézményének behozatala előtt nem létezett ? ! Hát azt akarja a t. előttem szóló kartárs úr, hogy köteleztessék az elsőfokú bíróság minden egyes gyilkossági esetben a 91. §. alkalmazására? Várkonyi Oszkár : Igen ! Weisz Ödön: Köszönöm szépen: akkor megkötjük a bírói függetlenséget és ki fogjuk mondani, hogy az első bíróság meggyőződése ellenére sem mondhatja ki a gyilkosság tényállásának esetében az enyhítő körülmények hiányát, nem mondhat ki halálos büntetést. Addig azonban, a míg törvény arra nézve nem lesz, hogy az első bíróság halálos büntetést ki nem mondhat: addig míg a törvényhozás nem intézkedik az iránt, hogy az első bíróságnak a 91. §-t alkalmazni a 278. §. tényállásának esetében mindig kötelességében áll: addig ezt a repera- turát el nem fogadhatjuk; addig azt mondani, hogy az első bíróság és nem a törvény és nem az esküdtszék volna oka annak, hogy a Curia nem tud megfelelően ítélkezni, azt hiszem, nem lehet. A mi az esküdtszék ellen és az esküdtszék mellett felhozottakat illeti, arra nézve legyen szabad egyetlen egy szerény megjegyzésemet nyilvánítani. Igazán élvezettel hallottam és hallgattuk, azt hiszem, mindnyájan azon gyönyörű szép fejtegetéseket, a melyek ezen intézmény mellett és az ellen felhozattak. Csak azt nem tudtam magamnak megmagyarázni és nem tudom megmagyarázni ma sem, hogy annak tulajdonképen mi az értelme ma, a midőn mindezekről már csak de lege lata lehet szó, a midőn már a törvény az esküdtszéket behozta ? Ha azonban azt akarják ezzel elérni, hogy töröltessék az esküdtszék intézménye intézményeink közül: akkor majd előbb megint csak igen komoly vita fog megindulni és ismét két tábort fogunk egymással szemben látni, a melyek közül az egyik azt fogja mondani: «Inkább bízom a teljes tudatlanságra és a teljes tudatlanságban rejlő véletlenre a vádlott sorsát, mint arra, a ki tud ugyan, de a kit a törvény betűje esetleg túlerősen köt«; míg a második azt fogja mondani: «En pedig inkább a törvény alapjára helyezkedő bírónak vetem magam alá, a ki a törvény §-a 72
