Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
70 jegyzőkönyvekre vonatkozólag, a melyek a rendőrségnél vétetnek fel, egyáltalában nem szól és ezekre nem alkalmazható, nagyon természetes, hogy itt egy kissé hátrább vagyunk, nehezebb, nehézkesebb a correctura. Megjegyzem azonban itt is, hogy van módunk a netaláni felszeg intézkedések, a helytelen jegyzőkönyvek felvétele, vagy a felvett jegyzőkönyvek kiigazításának megtagadása miatt a szükséges orvoslattal élni. Ott van a panasz joga és hogyha ezen joggal — még pedig nyomatékosan — élni fogunk, úgy meg vagyok győződve, hogy ez a nehézség, a melyet nem akarok másnak betudni, mint a megfelelő mértékű szakképzettség hiányának, reparáltatni fog és meg fog szűnni. A vádtanácsra vonatkozólag nincs előadni valóm. Én azok után is, a miket a koronaügyész úr a vádtanács tekintetében felhozni kegyes volt, most is abban a nézetben vagyok, hogy a vádtanács nem teljesítheti teljes mértékben a kötelességét ; bizony túl van az terhelve. És ha ehhez hozzávesz- szük azt a körülményt, hogy a vidéken egy csekély bírói létszám mellett az itélőtanácsnak egy vagy két tagja a vádtanácséval körülbelül mindig ugyanaz: ez mindenesetre olyan hiány, a melyet, ha pótolni lehetne, azt hiszem, ennek pótlását a koronaügyész úr sem ellenezné. A mi a főtárgyalást illeti, erre vonatkozólag tegyünk kü- lömbséget azon főtárgyalások között, a melyek az esküdtszék előtt folynak le és azok között, a melyek a szakbiróságok előtt mennek végbe. A 304. §-ra vonatkozólag már a múltkor megtettem megjegyzéseimet és azt mondtam, hogy az a 304. §. a vádlottnak nem adott jogot, a vádat,' és védelmet ellenben az igazság kárára egy jogától megfosztotta. Ezt a szerény nézetemet most is fen- tartom, mert az az angol rendszer nagyon jó lehet ugyan a vádlott érdekében — ha t. i. az ő érdeke a hallgatás bizonyos körülmények tekintetében — de némákkor, a midőn a vádlott saját maga érdekét nem érti, és tulajdonképen a védőnek volna kötelessége kérdés alakjában kivenni belőle azt, a mit ő a saját kárára elhallgatott. Ha ehhez hozzáveszszük azt is, hogy a vádlott ki nem hallgatása más károkkal is jár, mert az ő ily- képen általunk nem befolyásolható vallomása legalább való70
