Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
60 a tanács tiz évi gyakorlatában felgyűlt dolgozatait készül kiadni, ezen dolgozatok legtanulságosabb része, jogászra és orvosra nézve egyaránt, az az összehasonlítás lesz, a mely a tanács véleménye és a bíróságok ítéletei között tehető. Ezentúl azonban ez az egész rendelet obsolettá vált, nemcsak azért, mert az esküdtek verdictjöket nem indokolják, hanem,mert ha indokolnák is, abban az indokolásban az orvosi véleménynek vajmi kevés szerepe jutna. S a midőn én magam is bátorkodtam itt ezelőtt három évvel «a szakértőkhöz intézendő kérdésekről» szólva felhívni a figyelmet arra, hogy milyen fontos tényező a birónak is bizonyos tekintetben való szakértelme orvosi kérdésekben a helyes ítélet szempontjából, ezt, én magam mondom, ma többé ezt nem merném ismételni. Mert a tények ma azt igazolják, hogy ilyen szakértelem nélkül is lehet biró bárki, a legfényesebben lévén bebizonyítva Quintilianusnak ama bizonyos clas- sikus mondása, hogy «est aliqua ars nesciendi», a nem-tudásnak is van bizonyos művészete és én azt látom, hogy ezen nem-tudást az esküdszéki intézmény valóban művészeti tökélyre emelte. (Tetszés.) De mivel a természettudományokban, t. teljesülés, az igazság alapja a tudás, azért nem vagyok én képes megérteni azt, hogy az igazságszolgáltatásban pedig miért épen garantiája az igazán jó, az igazán helyes ítéletnek az absolut nemtudás ? (Élénk tetszés és taps.) Legczélszerübb volna, t. teljes-ülés, ha én most már be is fejezném felszólalásomat, nehogy a «ne sutor ultra crepidam» vádját provokáljam. (Halljuk! Halljuk!) De mégis ingerel valaminek az elmondása. Tépelődtem magamban azon, mi lehet oka, hogy nagy, erős, éles, iskolázott jogászelmék olyan lelkes hívei ennek az intézménynek: hogy emellett mint a polgári szabadságnak egyik vértje mellett, ott is olyan erősen kitartanak, a hol, mint pl. Oroszországban, polgári szabadságról szó sincs. És valami természettudományi magyarázatát sikerült találnom a dolognak. Különösen idegorvosok előtt ismeretes tény az, hogy ha hosszabb ideig nézünk valamely fényes tárgyra, ezen hosszú nézésbe belekábulunk, éber álomba jutunk és suggestióra válunk alkalmasakká. Ilyen fényes tárgy az esküdtszéki intézmény, a melyre mint politikai és sajtóperekben tényleg a polgári szabadságnak egy fénylő pajzsára addig bámultak, míg most az 60
