Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
53 Várkonyi Oszkár: Az bizonyos, hogy idealiter véve a vádtanács intézménye felesleges, mert ha így veszszük a dolgot: minden vádiratnak olyannak kellene lennie, hogy ennek folytán okvetlenül főtárgyalást kellene tartani. A vádtanács intézményének felállítását azonban — ezt bővebben fejtegetni nem kell — a nem ideális élet szükségessé tette. De hogy ezáltal a perek gyors lefolytatása fennakadást szenvedett, ez ismét nem a törvénynek, hanem a törvényt alkalmazó embereknek a hibája és itt első sorban a védőket terheli a felelősség, mert igen gyakori a felesleges kifogásoknak a száma, az olyan kifogásoké, a melyekről előre tudja a védelem azt, hogy azoknak semmiféle hatása nem lehet, az ügy huzavonását czelozzák, vagy pedig valami fölös gondosságnak akarnak kifejezései lenni, azonban teljesen czéltalanok. Azt hiszem, hogy ettől a védelem akkor, a midőn meg fogja látni, hogy a vádtanács praxisa milyen, el fog térni. A törvénynek tehát itt sincsen hibája, a gyakorlat pedig ezen anomáliát, a mely a bünpert most még lassúbbá teszi, ki fogja küszöbölni ep úgy, mint a sok czéltalan semmiségi panaszt. A főtárgyalás kérdésének során felmerült a múlt ülés folyamán a vádlottakhoz intézett kérdés joga. Erre vonatkozólag Weisz Ödön t. barátom azt a nézetét fejtette ki, hogy ez a törvénynek helytelen intézkedése, mert meg kell adni a védelemnek és a feleknek is azt a jogot, hogy a vádlottakhoz kérdést intézhessenek. Székely Ferencz koronaügyész úr ő méltósága pedig az angol bűnvádi gyakorlatra hivatkozva, a törvény ellenkező rendelkezését épen mint a védelem érdekében álló intézményt tüntette föl, mint olyant, a mely annak az elvnek a kifolyása, hogy a vádlott nem objectuma a bizonyításnak. Ez a felfogás igen szép volna, hogyha következetesen keresztülvitetnék akkor is, a midőn az Ítéletet hozzák, a midőn a bizonyítékokat mérlegelik. Midőn több vádlottról van pl. szó és nincs a vádlott ellen egyéb bizonyíték, mint a vádlott-társak vallomása ёз ez igen gyakori eset, akkor megnyugodnám a BP. azon intézkedésében, hogy a vádlotthoz a védő kérdést nem intéz; megnyugodnám azon elvben is, hogy a vádlott nem objectuma a bizonyításnak: csak tessék az ítéletnél, a bizonyítékok mérlegelésénél is ezt az elvet alkalmazni 53
