Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Halász Sándor: A cheque törvényes szabályozása [213., 1903]
19 A cheque a fizetési forgalomnak, nem pedig hitelszükségletnek kíván szolgálni. Ez kellőkép indokolja az elfogadvány kizárását (6. §.). Az utalványozott elfogadói nyilatkozatának tehát a tervezet semmiféle hatályt nem tulajdonít. A cheque ugyanis feltétlenül reális fedezetet igényel. Ha ezen fedezet a cheque bemutatásának idejében megvan, az utalványozott a chequet beváltani köteles. A megengedett elfogadás hatása az lenne, hogy az utalványozott mint közvetlen kötelezett lépne be a cheque- ügylet körül érdekelt felek jogviszonyába és a beváltásra irányuló absolut kötelemmel szemben a fedezet materiális alapja könnyen háttérbe szoríttatnék. A tervezet azon intézkedéséből kifolyólag, hogy az elfogadási nyilatkozat nem Írottnak, nem létezőnek tekintetik, következik, hogy az esetleges elfogadási nyilatkozat nemcsak cheque-jogi szempontból hatálytalan, hanem azt a kereskedelmi jog alapján sem lehet érvényesíteni, annál kevésbbé, mert a mennyiben az elfogadás bár változott jogformák között a joghatályt nem nélkülözné teljesen, ez kétségtelenül ösztönzésül szolgálhatna arra, hogy a cheque- birtokos az elfogadói nyilatkozatot, mely számára új kötelezettet teremtene, az utalványozottól minél több esetben megkövetelje. Ezáltal a forgalom egyöntetűsége szenvedne csorbát. Végre nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tervezet a cheque- nek a bélyegilleték tekintetében különleges helyzetet biztosít és ezen kedvezményes illetéknek az elfogadási záradék mellett történő engedélyezése könnyen arra vezethet, hogy a cheque neve alatt a valóságban bizonyos váltótypusok kerüljenek forgalomba. A chequenek lehető rövid forgási tartamát a törvény szoros bemutatási határidő kijelölése által van hivatva fixirozni oly értelemben, hogy a chequenek ezen időn belül való bemutatása biztosítja a birtokosnak a visszkereseti jogot. Másrészt a forgási tartam megrövidítése érdekében áll a kibocsátónak is, ki a fedezet koczkázatát magáról mielőbb elhárítani igyekszik. Ezen időtartamot az egyes törvények különféleképen állapítják meg. Az angol törvényhozás fix határidőt nem jelöl meg s csak azt rendeli, hogy a cheque «reasonable time»-ben mutatandó be, hozzátéve, hogy ezen idő megállapításánál számbaveendők az okmány természete, a kereskedelem és 2* 149
