Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Halász Sándor: A cheque törvényes szabályozása [213., 1903]
14 nek készentartása és a mellett mégis gyümölcsöző elhelyezése nagy üzleti routint, ügyességet és kiterjedt összeköttetéseket tételez fel. A dolog természetes fejlődésének, nem pedig a törvénynek kell előidézni azt, hogy a cheque-rendszert épp a banküzleteket hivatásszerűen folytató körök ragadják magukhoz. Ellenben ha törvényileg kimondatik, hogy az olyan cheque, mely másra, mint bankra vagy bankárra van intézve, érvénytelen, úgy ezek a körök kétségkívül privilegizált köröknek jelentetnének ki, s ezen privilégium védelme alatt történhetnék meg legkönnyebben, hogy avatatlan, de chequeképeseknek nyilvánított elemek a hiszékeny közönség bizalmát megnyerjék és kizsákmányolják. E mellett a törvényes distinctio mindenképen alkalmas arra, hogy a cheque lényében rejlő biztonsági momentumot egészen téves alapra fektesse, illetve az ebből levonható következtetések folytán a nagy közönségben a szükséges óvatosság érzetét elnyomja. Mert igaz ugyan, hogy a chequeforgalom lebonyolításában az utalványozott anyagi ereje és megbízhatósága fontos tényező, de a cheque biztonsági alapja mégsem annyira az utalványozotton, mint inkább a kibocsátón nyugszik. Az utalványozott megbízható egyénisége nem az utalvá- nyos, mint inkább a kibocsátó érdeke, mert hisz az utóbbi bízza reá a pénzét, valamint a vevő szempontjából nem is az döntő, hogy a kibocsátó kinél tartja a pénzt, hanem ki az, a ki a chequeben rejlő fizetési Ígéretet teszi. Egy Eothschildtól bizonnyára szívesen veszünk chequet, még ha ez erdészére szól is, de nem fogadhatunk el megnyugvással chequet ismeretlentől, még akkor se, ha az az osztr.-magy. bankra van intézve. Sőt ellenkezőleg, az olyan cheque, melynek kibocsátója visszaélést akar elkövetni, éppen a gyanú elhárítása végett inkább ismert nagy bankra fog intéztetni, mint ismeretlen kis utalványozottra. A chequeben foglalt fizetési ígéret, az általa képviselt jogviszony egész természete hozza ezek szerint magával, hogy a kibocsátóra kell a vevőnek a súlyt fektetnie, annál is inkább, mert a tervezet a cheque-birtokosnak az utalványozott ellen a közvetlen kereseti jogot meg nem adja. Ha tehát egyrészt a cheque intézményével való visszaélés lehetősége inkább a kibocsátó, mint az utalványozott részén van, a ve144
